A Szindbád-történetek szereplői
Krúdy hősei a régmúltból visszamaradt ködalakok, akik nem élnek benne a társadalomban, a való világ idegen a számukra, Krúdy ugyanis nem szerette azokat az írókat, akik a való életet másolják. (Egyik alteregója vallja meg a Hét bagoly című regényben: „Nagyon lenézem azokat az írókat, akik a való életet másolják. Rossz szaga van az életnek… Én kivétel akarok lenni.”
Mivel a Szindbád-novellák szervezőelve az emlékezés, a szereplők és maga a történet nem lényegesek. Az elsődleges dolog, ami a középpontban áll: az egyetlen állandó szereplő, Szindbád kísérlete a múlt megragadására.
Az elbeszélő hangsúlyozza, hogy főhőse, Szindbád (aki a képmása is) már minden történeten átesett, már mindent megélt, amit lehetett, így az a feladata, hogy ezeket a múltbeli eseményeket újraélje. Ezzel kapcsolatban érdemes ide idézni egy teljes bekezdést a Szindbád második útja című novellából:
„Volt gazdag, és volt szegény. Szeretett hajadonokat és érett asszonyokat. A legjobb borból ivott, és fillér nélkül is ődöngött. Volt hódítóan egészséges, és volt beteg és szomorú. A haja egyszerre fehéredni kezdett, és akkor bölcs lett Szindbád. De midőn a legbölcsebb volt, akkor is szeretett nagyokat kurjantani éjjel a borosasztalnál, a tánczene hangjainál. Látott halált, látott születést, esküvőt, házasságtörést és gyilkosságot az erdőben. Egyszer sírt is, pénz miatt véres könnyet sírt, és titokban segített a szegényeken. Imádkozott elhagyott kis templomban, és orvgyilkosságot forgatott a fejében ellensége ellen. Majd becsületes, nyílt és bátor volt, mint egy középkori lovag. Majd okos volt, mint a kígyó, és mámoros álmokat próbált fejtegetni másnapon. Voltak barátai: gőgös nagyurak és bujdosó pénzhamisítók. Egyszer nőrabló volt, máskor otthon ülő családapa. Verekedett verekedőkkel, másnap gyáván meghunyászkodott.”
Ez az idézet is azt mutatja, hogy Szindbád, aki a szerző alteregója – hasonlóan Kosztolányi alteregójához, Esti Kornélhoz –, az élet teljességét jeleníti meg.
A Szindbád-történetek legfontosabb motívumai
- a szerelem és a halál összekapcsolása (a szecesszió kedvelt motívumai)
- az elmúlás tapasztalata
- az élet élvezésének hangsúlyozása, a szerelem és az étkezés
- az emlékezés
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
