Idő: a cselekmény 2 különböző korszakban játszódik (a 2 cselekményszálon):
- 1930-as évek (moszkvai cselekményszál)
- ókor (jeruzsálemi cselekményszál)
A két cselekményszál közti időkülönbség 2000 év.
Időtartam: eltér a jelenbeli és az ókori történet időtartama.
- az ókori cselekményszál egyetlen nap alatt játszódik le: péntek reggeltől a következő nap hajnalig tart (ez a bizonyos péntek a húsvét előtti nagyhét péntekje)
- a moszkvai cselekményszál időtartama néhány nap: ugyancsak nagyhéten játszódik szerdától vasárnap hajnalig
Regénysíkok:
1.reális sík – az 1930-as évek Moszkvája (a hétköznapi élet) szatirikusan ábrázolva
2.filozófiai sík – Jézus története, amely lényegében a hatalom (Poncius Pilátus) és a jóság (Jézus) konfliktusa, erről ír regényt a Mester – a filozófiai síkon újra megfogalmazódik az egész regény alapgondolata
3.fantasztikum síkja – a sátán Woland mágus alakjában kifejtett tevékenysége (megjelenik Moszkvában és elképesztő csodákat tesz, pl. a ribillió a varietészínházban) – a fantasztikum síkja összeköti a reális síkot és a filozófiai síkot.
A múlt és a jelen, a hétköznapok valósága és a természetfölötti ugyanannak az egységes világnak a része, mely ezernyi módon fordulhat egyik állapotból a másikba. A „reális” és az „irreális” síkok egymásba szövődnek, a látszólag összeférhetetlen dimenziókból állandóan átbeszélnek a szereplők.
Helyszín: három színtér van a regény három síkjának megfelelően.
- Moszkva (valóság) – pl. Moszkva utcái, hivatalai, a Varieté épülete, a Gribojedov-ház
- Jeruzsálem (regény a regényben) – pl. Nagy Heródes palotája, a Koponyák hegye, a Getsemáné kert
- fantasztikus színterek – pl. Wolandék bálterme
Térszerkezet: a ténylegesen rögzíthető helyszíneket mintegy keresztbe metszi az a térszerkezet, amely igazán lényeges a regény értelme szempontjából.
- pragmatikus tér – személytelen viszonyokra redukált, órával mérhető időnek alárendelt, korlátok közé szorított tér (Berliozék, Sztravinszkij elmegyógyintézete, TÖMEGÍR, Patkányölőék)
- imaginárius tér – személyes viszonyokra épülő, végtelenné tágítható és időn kívüli tér, mely keretet ad a személyiség belső szabadságának megélésére (a Mester és Margarita lakása, Wolandék bálterme, Pilátus kősivatagja)
Az imaginárius tér csak a beavatottak számára érzékelhető, teljesen zárt marad a pragmatikus tér szereplői (moszkvai polgártársak és jeruzsálemi katonák) előtt. Mindvégig láthatatlan a moszkvaiak számára pl. a boszorkánnyá változott Margarita repülése, és nem lepleződnek le előttük az 50-es számú lakásban folyó gyanús üzelmek sem.
Időszerkezet: a kétféle términőséghez kétféle idő társul, melyek más-más törvényszerűségek szerint működnek.
1, órával mérhető idő (a pragmatikus térhez kapcsolódik) – két típusa van:
- egyéni életidő – az egyén életeseményei
- történelmi idő – kronologikus rendben zajló események
- szubjektív idő (az imaginárius térhez kapcsolódik) – szubjektív, megélt idő, amely a mítosz örökkévalóságából fakad és végtelenné tágítható
A szubjektív idő a megszokottól eltérő törvényeknek van alárendelve, ezért fordulhat elő, hogy Woland egyszerre van jelen Jesua perénél, Kant villásreggelijén és Margaritánál. És így léphet át a halott Mester és Margarita egy másik idődimenzióba élőként.
A szubjektív időnek van egy altípusa, amely szimbolikus jelentéssel bíró idő:
- szimbolikus idő – szimbolikus, hogy a moszkvai eseményszál a nagyhét napjain, azaz a feltámadás előtti héten játszódik (szerdától szombatig). A jeruzsálemi cselekményszálon mindvégig pénteki nap van (a passió napja). A kettő vasárnap (a megváltás, s feltámadás napján) fonódik egybe, amikor Pilátus elindul a fény felé, a címszereplők pedig belépnek az örök nyugalom békés világába. Szimbolikus a keresztre feszítéstől a feltámadásig terjedő három nap, mert a húsvét hagyományában ezt a három napot a gonosz uralma időszakának tekintették.
Cselekmény: a regény feltűnően cselekményes, ugyanakkor filozofikus.
Előadásmód: jellegzetessége a polifónia.
- Moszkva: szubjektív, erősen ironikus (a szovjet hatalom kritikája)
- Jeruzsálem: objektív, nem ironikus, inkább magasztos
Elbeszélői nézőpont: a történetet több különböző elbeszélő szemszögéből ismerjük meg.
- narrátor objektív szemszöge
- Jesua alakját a narrátor szemszögéből csak egy jelenetben látjuk (amikor Pilátus előtt áll kihallgatásakor), kínhalálát már hol Lévi Máté, hol Afranius, hol a hóhér szemszögéből mutatja be a regény
- Woland és kísérete szemszöge a kívülről jövő ember nézőpontja (a kívülálló szemével teszik láthatóvá az élet fonákságát) – az olvasó így felülről szemlélheti a földhözragadt, szellem nélküli világot, a harácsolás és önzés világát
- Margarita szemszöge (19-24. fejezet) – itt az elbeszélő nézőpontja Margarita látószögével azonos (ez a harmadik személyű elbeszélés értelmezhető Margarita belső monológjának, szabad függő beszédnek is)
Hangnem: változó, többféle van.
A narrátor személye, ill. szerepe változásának megfelelően változik a hangnem is.
- jeruzsálemi fejezetek hangneme: emelkedett, objektív (az egyéni szerzői hang eltűnik, csak a csupasz történés marad, a létezés kétségbevonhatatlanságának érzése)
- moszkvai fejezetek hangneme: profán (az elbeszélő itt megbízhatatlan fecsegő, ingadozó és következetlen – hol az olvasóval bizalmaskodó riporter, hol lírai első személyű elbeszélő álarcát ölti, olykor viccelődik, olykor titokzatoskodik)
Kifejezőeszközök:
- mítoszteremtés (az író úgy alkot új mítoszokat, szimbólumokat, hogy a már meglévők motívumaiból építkezik) – újraformálja az evangéliumi történetet és a Faust-mondát (ugyanez történik Thomas Mann József és testvérei és Doktor Faustus c. regényeiben).
- életkép (Bulgakov életképszerűen jellemzi a moszkvai állapotokat) – az irodalmi és a színházi világ rajza a kortársak számára felismerhető elemekből tevődött össze (pl. egy Litovszkij nevű kritikus volt az élő modellje a Mestert szigorúan bíráló kritikusnak, Latunszkijnak, akinek a lakását Margarita elpusztítja a sátáni bál előtt)
- visszatekintő történetmondás (csak egy van: amikor a Mester elmeséli az életét a kórházba bekerülő Ivannak – tehát életsorsot bemutató visszatekintésről van szó) – ez is csak 2 évre tekint vissza, akkor kezdte a Mester írni a regényt. Margarita pedig arra emlékezik, hogy pont 1 éve ismerkedett meg a Mesterrel (ez is nagypénteken történt)
- személyesség (önéletrajzi jelleg) – Bulgakov legelementárisabb életélménye a megírt és közölhetetlen műalkotás volt, amely csak bajt hoz a szerzőjére. De gyermekkori élményből is merített: a századelőn Kijevben volt egy közismert, hatalmas körkép, a Golgota – ennek színhasználata, formavilága kimutatható A Mester és Margarita ókorban játszódó részeiben.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
