16. fejezet: Szilveszter már évek óta nem ír, mert nem volt lehetősége gondolatait terjeszteni, ám egy nap talál egy titkos nyomdát, ahol cenzori engedély nélkül is kinyomtatják a műveit.
A könyve nagy visszhangot kelt, óriási sikere van, az emberek elkapkodják. Annyira népszerű lesz, hogy a hatalom is felfigyel rá, és a könyvet felségsértőnek nevezik és betiltják. A szerzőt a királyi tisztviselők lázítónak bélyegzik, és ekkor a közvélemény ismét Szilveszter ellen fordul: megbüntetését követelik.
Szilvesztert a nyílt utcán fogják el a poroszlók, és még azt sem engedik meg neki, hogy a családjától elbúcsúzzon. Ekkor Szilveszter megátkozza a királyt, akinek a parancsára és nevében ez történik.
17. fejezet: Szilveszter eleinte sokat ordít és dühöng a börtönben, de aztán elcsendesedik és teljes érzéketlenségbe zuhan. Ebből az apátiából csak egyszer eszmél fel, amikor egy női árny jelenik meg előtte, hogy elbúcsúzzon tőle.
Szilveszter rádöbben, hogy az árny a felesége szelleme, és búcsúja azt jelenti, hogy az asszony távozik a földi életből, vagyis meghalt.
Ekkor Szilveszter ismét őrjöngeni kezd dühében, hiszen küldetéstudattól vezérelve a szent cél érdekében feláldozta családját (engedte éhen halni gyermekét, s most felesége is meghalt) és semmit nem ért el az egésszel.
Haragjában Istent is megátkozza, akit a földi királyokhoz hasonlít.
Ez a történet mélypontja.
18. fejezet: Tíz év telik el, Szilveszter azóta börtönben van, már teljesen megőszült. Egy nap egy kismadár száll a cella ablakának párkányára, s ezt a rab férfi jelnek tekinti, hogy hamarosan szabadulni fog.
Így is történik. Szilveszter elindul, hogy felkeresse egykori otthonát és felesége sírját.
19. fejezet: Szilveszter egy öregasszonytól tudakolja meg, nem tudja-e mi lett annak a padlásszobának a régi lakóival, ahol ő egykor élt. Az öregasszony elmondja, hogy a feleségének megszakadt a szíve, amikor őt elfogták.
Azt senki nem tudja megmondani Szilveszternek, hová lett eltemetve a felesége, se azt, hogy mi lett az életben maradt fiával. Kimegy a temetőbe, de nem sikerül megtalálnia felesége sírját.
Újabb mélypont.
Szilveszter hamarosan tapasztalja, hogy a nép helyzete semmit nem javult azalatt, míg ő börtönben volt, sőt, a világ még rosszabb lett, mint volt.
Ekkor egy utolsó, kétségbeesett lépésre szánja el magát: a legközelebbi ünnepségen, amelyen díszfelvonulás van, merényletet kísérel meg a király ellen, aki a zsarnokság megtestesítője.
A merénylet nem sikerül: Szilveszter rálő a királyra, de a golyó nem találja el a királyt, aki csak a rémülettől esik össze, Szilvesztert viszont azonnal elfogják.
A nép ismét ellene fordul: összerugdossák, megköpdösik és gyönyörködve nézik végig a lefejezését. A hóhérok az akasztófa mellett temetik el.
20. fejezet: Az utolsó fejezet egy lírai utóhang, amely szerint lesz egy új nemzedék, amely széttöri bilincseit és kivívja szabadságát. Azoknak az emlékét pedig, akik a szabadságért életüket áldozták, ápolja és a „dicsőség templomába” vinné hamvaikat, ha nem porladtak volna már el rég a bitófa mellett.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
