11. fejezet: Szilveszter kijárja az iskolát, ahol eszével és szorgalmával kitűnik társai közül, akik nem szeretik és nem értik meg őt, mert küldetéstudatával nem tudnak mit kezdeni.
Legjobban a világtörténelem érdekli, melyből azt a következtetést vonja le, hogy miként a kis szőlőszemnek, egyszer a világnak is meg kell érnie (szőlőszem-hasonlat). Megfogadja, hogy küzdeni fog a szent célért, a világ jobbításáért, és vállalja az apostoli küldetést.
Itt van a költemény felezőpontja.
12. fejezet: Az iskola elvégzése után, ahol jogot tanult, Szilveszternek nagyurak ajánlanak fel számos fényes állást, mert éles eszének már tanulmányai ideje alatt híre megy. Ő azonban nem akar senki szolgája lenni, s még kevésbé akarja, hogy őalá adjanak szolgálni embereket. Ezért visszautasítja a fényes állásokat, és egy kicsi faluba megy el jegyzőnek, szegény parasztok közé.
Minden este a faluház előtt prédikál a jobbágyoknak az egyenlőségről és az elnyomás jogtalanságáról. Egyre több híve akad, egyre többen hallgatnak rá, a földesúr lánya is beleszeret, akinek Szilveszter elmeséli élete történetét.
Tevékenységével azonban szerez két nagy ellenséget: a földesúr és a pap is gyűlöli, mert ők azok az elnyomók, akik ellen Szilveszter fel akarja lázítani a népet.
13. fejezet: A földesúr hívatja Szilvesztert és megfenyegeti, hogy ha nem hagyja abba a jobbágyok lázítását, akkor elmozdíttatja az állásából. Szilveszter önérzetesen visszavág, hogy őt a falu népe annyira szereti, hogy bárhová követnék.
Vasárnap a pap kiprédikálja Szilvesztert a templomban: kijelenti, hogy Szilveszter istentagadó, ami abból is látszik, hogy az Istennek tetsző társadalmi rendet támadja. Aki hallgat rá, az nem juthat a mennyországba. Erre a parasztok mind Szilveszter ellen fordulnak és elűzik a faluból.
Szilveszter elbúcsúzik szerelmétől, az uraság lányától, aki bevallja, hogy szereti őt, és egy jegygyűrűt ajándékoz neki.
Szilveszter a fővárosba megy, ahol kivesz egy kis külvárosi padlásszobát. Egy nap a földesúr lánya kopog be az ajtaján, aki utána jött, hogy együtt éljék le az életüket.
14. fejezet: Szilveszter és szerelme nem házasodnak össze, de boldogan élnek, mintha házasok lennének. Szilveszter ír egy könyvet, amely teli van nagy, forradalmi gondolatokkal. Elküldi egy kiadónak, de csalódnia kell: a szerkesztő szerint műve zseniális, de a cenzúrán nem menne át. Írjon olyat, amit ki lehet adni.
Szilveszter megpróbálja átírni a művét, de képtelen olyat alkotni, ami átmenne a cenzúrán. Mivel szolga lenni továbbra sem akar, másolási munkákat vállal, abból próbálja eltartani a családját. Ez egyre nehezebben megy, Szilveszternek már két gyermeke van, és a család éhezik, nyomorog.
Idáig tart Szilveszter élettörténete, most visszatérünk a jelenbe.
3. rész: A történet a jelenben folytatódik, onnan, ahol a 3. fejezet véget ért.
15. fejezet: Felébred a család a kicsi padlásszobában, ahol laknak – kivéve a csecsemőt, aki az éjszaka éhen halt. Az anya magánkívül van a fájdalomtól, egy altatódallal búcsúzik el halott gyermekétől.
El kéne temetni a kicsit, de a családnak nincs pénze. Szilveszter azt az egyetlen tárgyat adja el, amelytől eddig semmi pénzért nem vált volna meg: a jegygyűrűjét, amit annak idején feleségétől kapott. Jó árat kap érte, s mindet a temetésre költik.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
