Szilveszter jellemzése
Az apostol világa sötéten, súlyosan és feketén kezdődik. Olyan fekete a világ, mint a „kibérlett lelkiismeret.” A nyomor és az erény együtt jár a műben, a gazdagsággal pedig az erkölcstelenség jár együtt.
Petőfi több fordulatot is bemutat Szilveszter életéből. A történet kezdetén már felnőtt, de később visszakanyarodunk az időben és a gyermekkorát is megismerjük. A mű központi témájához képest viszonylag nagy teret kap a gyermekkor leírása, amely igen részletes.
A csecsemő Szilveszter élete úgy kezdődik, hogy anyja egy bérkocsiba teszi és elhagyja. A kocsis a kocsma előtt teszi le, ahol egy részeges tolvaj-rabló találja meg szilveszterkor (innen származik a neve), aki tolvajt kezd nevelni belőle, és amikor semmit nem tud lopni, megveri.
Mikor ezt az embert felakasztják, a gyerek teljesen magára marad. Egy koldusasszony talál rá az utcán kóborló kisfiúra, aki ekkor még csak 4 éves. Magához veszi és koldulásra tanítja, még éhezteti is, mert ha soványabb, akkor több szánalmat kelt. Szilveszternek itt is örök koplalás és verés a sorsa.
Két év múlva egy mogorva gazdag ember elveszi az öregasszonytól és a fia mellé fogadja szolgának. Itt kap rendes ruhát és élelmet, de az úrfi zsarnokságát kell elviselnie cserébe, örökös kínzás és megaláztatás az élete. Egyetlen vigasza a tanulás: az úrfinál sokkal eszesebb, erre az úrfi magántanára is felfigyel. Így éri el a 16. életévét, amikor nem tűri tovább a sok elnyomást, és ott hagyja az úri házat.
Az úrfi tanítója az első ember, aki jót tesz vele: pénzt ad neki, amiből a fiú jogot tanulhat. Társai nem értik meg az iskolában, később a faluban, ahol jegyző lesz, a pap és a földesúr gyűlölik meg, mert lázító eszmékre oktatja a jobbágyokat. Végül a pap ellene prédikál a templomban, és a felhergelt, dühös parasztok elől el kell menekülnie.
Viszont a földesúr lánya beleszeret, így Szilveszter visszatér a fővárosba és családot alapít. Megírja remekművét, azonban nem lehet kiadni, mert a forradalmi eszmék miatt nem menne át a cenzúrán.
Kétségbeejtő Szilveszternek és családjának a nyomora, nincstelensége: gyermekei és felesége éheznek, csecsemője éhen is hal. A fiatal férj és családapa képtelen annyi pénzt előteremteni, hogy családját eltartsa belőle.
Ennek részben ő maga is oka, ugyanis hatalmas küldetéstudata van, és nem hajlandó szolga lenni, egy gazdag embernek dolgozni és hajlongani, de arra sem képes, hogy lázító, forradalmi hangú művei helyett olyasmit írjon, ami átmegy a cenzúrán.
A furcsa az, hogy míg Szilveszter világmegváltó terveket szövöget, addig a családja szó szerint éhen hal, és ő ezt tétlenül, tehetetlenül elnézi, de az elveiből egy jottányit sem enged. A kisfiát cipóval hitegeti, de a gyerek már tudja, hogy mindig csak „holnap” kap enni, és folyton éhes.
Szilveszter amúgy eszményített karakterét ez a meghökkentő körülmény árnyékolja be: az emberiséget, a népet boldogítani akarja, de nem tesz meg mindent nyomorgó családja megmentésére, pedig tudása és tehetsége révén lenne lehetősége jó állást kapni és meggazdagodni, ha feladná az elveit, de erre semmiképpen nem hajlandó. Inkább hagyja csecsemő gyermekét éhen halni. Mi ennek az oka?
Az, hogy Szilveszter kiskora óta azt tapasztalta, hogy a világban csak úgy lehet boldogulni, ha az ember bizonyos fokig feladja a szabadságát, s ez nem tetszett neki. Tizenéves korában eldöntötte, hogy erre ő nem hajlandó: soha, de soha nem alkuszik meg, egész életében a teljes és valódi szabadságért fog küzdeni.
Ezt az elhatározást akkor sem akarja feladni, amikor kudarcok érik, és akkor sem, amikor családját fenyegeti az éhhalál: semmi nem bírhatja rá a megalkuvásra. Nem veszti el hitét abban, hogy egyszer célt ér, mivel tudja, hogy ez lassú folyamat.
Másolási munkákat vállal, amiből csak tengődik a családjával, aztán amikor egy illegális nyomda végül kiadja a művét, a hatalom felfigyel rá, letartóztatják, és 10 évet tölt börtönben. Azalatt felesége meghal, és még a sírját sem sikerül megtalálnia. Nagyobbik gyereke, fia felnő, de sohasem tudjuk meg, mi lett belőle.
Mikor kijön a börtönből, Szilveszter forradalmárból anarchistává válik (a társadalmat romboló emberré, aki bármilyen eszközt, gyilkolást, pusztítást is felhasznál céljának elérése érdekében). Látja, hogy semmit nem változott a világ a 10 év alatt, amíg ő börtönben ült: a nép ugyanolyan nyomorban és tudatlanságban él, mint korábban, nem rázta le bilincseit.
Szilveszter valósággal embergyűlölő lesz, de aztán egy megtisztító folyamat megy végbe benne, felülemelkedik anarchizmusán és eljut a jövőben bízó költő szerepéig, aki hiszi, hogy a jövőben majd megértik őt, de ez a kor még nem alkalmas arra, amit ő szeretne.
Szilveszter tehát tudatos forradalmár, aki meghaladja korát, ezért kortársai nem tudják megérteni őt. Ő azonban megérti a népet, melyről tudja, hogy félrevezették, s ezért dönt rosszul. A hatalom világi és egyházi képviselői mindig félre tudják vezetni a népet tudatlansága miatt, és bár Szilveszter eszméi eleinte sikert aratnak, a hatalomnak mindig sikerül ellene fordítani a népet.
De Szilveszter nem haragszik a népre, sőt, úgy gondolja, épp ezért kell neki ráébresztenie a népet az igazságra. Kérdés, hogy vajon érettek-e a társadalmi körülmények és az emberi agy ahhoz a változáshoz, amit a Szilveszter-féle alkatok hoznak magukkal?
Szilvesztert Petőfi sashoz hasonlítja, s a világot, melyben él, olyan feketének írja le, „mint a kibérlett lelkiismeret”. Az emberek egy része szent apostolnak nevezi Szilvesztert, a másik része szentségtelen gonosztevőnek. Végül a király elleni merényletkísérlete miatt felakasztják.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
