Radnóti Miklós: Első ecloga, Negyedik ecloga, Hetedik ecloga, Kortárs útlevelére, Erőltetett menet, Mint a bika, Járkálj csak, halálraítélt, Tétova óda, A la recherche, Razglednicák, Töredék

A vers szerkesztő elve a különböző valóságsíkok váltakoztatása: egyszer a rideg valóság, másszor az álom jelenik meg, a tábor és az otthon képe váltja egymást, a jelen és a múlt mosódik össze, fonódik egybe. A beszélőnek egyetlen lehetősége van a menekülésre: a visszaemlékezés, a belső szabadság megteremtése. A jelen kínjain csupán a múlt szép emlékeinek felidézése tud enyhíteni valamelyest.

A Hetedik ecloga hangulata nyomasztó, ugyanakkor megdöbbentő a mű formai rendezettsége, a megszólaló költő türelme, bölcsessége. Abban a zűrzavarban és rettenetben, amit átélt, abban a korban, amikor minden bizonytalanná vált, egyetlen biztos pont létezett csupán: felesége iránti örökkévaló és olthatatlan szerelme.

A költemény egy szürrealista vízió. Szókincsét kettősség jellemzi. A múlt, az emlékek leírásakor szépítő, eufemisztikus, a jelen láttatásában pedig durva, alantas kifejezések jelennek meg.

A költői eszközök: ellentét, ismétlés, megszemélyesítés, hasonlat, metonímia.

A verselés hexameteres. Retorikai jelleg: megszólítások, leírások, kérdések és válaszok váltják egymást.

A vers váltakozó szótagszámú versszakokra tagolódik.

Az 1. versszak a távollevő kedvest szólítja meg, a tábor vad világát és az álmukban szabaddá váló foglyokat, a bezártságot jeleníti meg.

A 2. versszak az otthon emlékeit idézi fel, a foglyok a valósából a képzeletbe, az emlékekbe menekülnek, amelyek a valósághoz képest idilliek.

A 3. versszak ismét az „iit”, azaz a valóság nyomorúságát, a kiszolgáltatott, állatként élő emberek helyzetét írja le.

A 4. versszak a beszélő vágyait jeleníti meg.

Az 5. versszak a tények bemutatását folytatja.

A 6. versszak egy újabb megszólítás, és szerelmi vallomás a költő felesége felé. A szörnyű valóságot csak az álmodozás, a múlhatatlan szerelem enyhíti.

A címben nincs a hetes számnak különlegessége, azért a hetedik, mert ez következett a sorban.

A versben Radnóti részletesen ír a fogolytábor körülményeiről. Meghitt, bizalmas beszélgetést folytat a feleségével, akit odaképzel maga mellé. Ötször szólítja meg őt, a megszólítás gyengéd (látod-e, mondd, lásd stb.)

A távol levő kedvesének mutatja be az életét, vele osztja meg gondjait, érzéseit.

Mindenki egy életet él itt: a fogoly életét. Egy a sorsuk, amely összeköti, egyneművé teszi őket. Több generációt, több kitaszított embert.

Nyugalomban van a test elcsigázottsága, de a lélek nyugtalan, hazafelé vágyik. A költő belső önfegyelemmel, forma és ritmus fegyelmével próbálja ellensúlyozni a megpróbáltatást.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

Oldalak: 1 2 3