A Töredék 1944. május 19-én keletkezett. Radnóti az utolsó munkaszolgálatra való bevonulása előtt írta, és cím nélkül hagyta ránk. A Tajtékos ég című kötet kiadója adta a műnek a Töredék címet.
Van olyan vélemény, amely szerint ez a vers volna a hiányzó hatodik ekloga, ez azonban vitatható. Főleg azért nem indokolt a művet a hatodik eklogának tekinteni, mert nem felel meg az ekloga műfaji követelményeinek: nem párbeszédes és hiányzik belőle a szörnyűségek ellenpontja, a békés élet, a bukolikus idill (az ekloga lényege az élet szépségébe vetett hit, a remény).
A vers pontos, részletes képet ad kora kegyetlen, embertelen világáról, amelynek Radnóti minden rettenetét, borzalmát bemutatja. Ezeknek a borzalmaknak ő maga is megtapasztalója volt.
A háború mindent visszájára fordított: ami előtte érték volt, most semmit sem ér, erkölcsi züllést és az emberi jellemek eltorzulását hozta. A múlt idejű igék azt sugallják, hogy véget ér ez a kegyetlen időszak is… ahogy a költő élete is.
Töredék
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, –
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra –
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, –
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Ez a vers egy nagyon keserű korrajz. Műfaja rapszódia, hangulata indulatos, zaklatott. Stílusa expresszionista.
Címe egyetlen névszó, melynek több értelmezése lehetséges. Utal a formára, a hiányzó sorokra, figyelemfelkeltő, mert a tartalommal ellentétben áll, hiszen a vers mondanivalója teljes. A mű csak a címét tekintve Töredék, valójában nem hat töredékesnek, sőt tökéletes, csattanószerű lezárása van.
Kifejezőeszközök: metafora, megszemélyesítés, halmozás, alliteráció. Apokaliptikus képek. E rothadó világ képei: az ország megvadult, mocsok, vér, harc, veszteség stb.
Mind az 5 versszak azonos sorral indul: „Oly korban éltem én a földön” (anaforás strófakezdet). Rímképlet: a x x b b = anafora, két rímtelen sor, páros rím.
Az anaforás strófaszerkezetnek két értelmezése is lehetséges:
1) A költő mindig nekigyürkőzik a feladatnak, hogy tökéletes képet adjon a világról, melyben élt. Szeretné pontosan tudósítani az utókort a saját koráról. A mű anaforás strófakezdetei keltik azt a benyomást, hogy újra és újra megpróbálkozik a kor jellemzésével.
2) A nyomatékosítás a célja.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
