Mira: nevének jelentése: csodálatos. Valóban csodálatos, fiatal teremtés, 19 éves távoli rokonlány. Az öreg Sebők generációja mellett ő a másik „véglet”, a fiatalság megtestesítője (Zoltánénál fiatalabb nemzedéket képvisel). Övé a jövő, s ő ezt Zoltánnak szentelné.
Szertelensége, üdesége, alkotókedve, nyílt odafordulása meghatja Zoltánt és szerelmet ébreszt benne. A kiégett férfi számára eddig ismeretlen volt ez az érzés, amely szembesíti eddigi tékozló életével és vágyat ébreszt benne az újrakezdés iránt. Csakhogy tudatában van a megkésettségnek is…
Mira alakja a fiatalságban, a szerelemben rejlő életerőt jelképezi. Ő maga a lehetőség, a lendület, az optimizmus. Szerepe valamelyest párhuzamba állítható Az ember tragédiája Évájáéval.
További szereplők:
Marosi János: Mira apja, Sebők keresztfia.
Gábor: Sebők idősebb fia.
Éva: Gábor felesége.
Klári: Sebők lánya.
Jóska: Klári férje.
Az apa születésnapjára megérkező testvérek (Gábor, Klári) és családtagok (Éva, Jóska) mellékszereplők a drámában. Ennek ellenére szerepük fontos.
A Zoltán nemzedékénél idősebb (apa) és fiatalabb (Mira) nemzedéknek van hite. Az öreg esetében ez a hit a tapasztalatból fakad, a lány esetében a fiatalság lendületéből. Ez a hit ellenpontozza a főhős kiégettségét, hitehagyottságát, a Zoltánnal egyidős szereplők viszont megerősítik a főhős életérzését.
A középkorú nemzedék – vagyis az öreg Sebők és fiatal Mira közötti nemzedékek – képviselői (Sebők idősebb fia, annak felesége, valamint Sebők lánya és férje) már a kiégettséget, a hideg, érzelmek nélküli életet jelképezik.
Vagyis a Zoltánnal egyívásúak sorsa semmivel se jobb, mint Zoltáné (ami azt jelzi, hogy nem egyéni problémáról, hanem generációs problémáról van szó).
Gábor és Éva házassága is, Klári és Jóska házassága is zátonyra futott. Mind boldogtalan, örömtelen emberek. Meghasonlottságukat, magányukat jelzik apró megjegyzéseik és az, ahogy elmennek a másik mellett, vagy ahogy egy-egy ingerlő megnyilvánulásukkal rátámadnak a másikra.
Mindez azt erősíti meg, hogy Zoltán jövőtlensége, otthontalansága, kiábrándultsága és bizonytalansága az egész nemzedékének alapvető problémája. Egyfajta általános talajvesztettséget jelez. Tehát az életérzés nem Zoltán személyes gyöngeségéből fakad, hanem a háttérben felsejlő korszak és történelmi helyzet indokolja. A dráma egy modern létproblémát elemez.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
