Shakespeare műfajai: egy-egy műve különböző műfaji kategóriákba besorolható. A szerző keverte a műfajokat, drámáiban gyakran a tragédia és a komédia elemei egyszerre jelen vannak, és a komikumot irónia is árnyalja.
Művei 5 fő műfaji csoportra bonthatók:
- királydrámák – témájukat az angol történelemből veszik, azon belül a „rózsák háborúja” időszakából (15. század, 1455-1487), de Shakespeare szabadon kezeli a történelmi témát. Királydrámáinak fő problematikája a hatalom természete, ember, hatalom és erkölcs viszonya. Ebben a korban a királyi hatalom már elvesztette azt a szakrális jellegét, ami a középkorban még megvolt (a király Istentől nyeri hatalmát, így minden kimondott szava szentírás). A drámák megoldásaikkal a béketeremtés felé mutatnak.
- vígjátékok – gyakran szerelmi bonyodalom köré épülnek, korai darabjaiban Shakespeare a tréfa és a bohózat elemeit is felhasználja. Gyakori szereplő a bohóc vagy bolond, ill. csínytevő, aki a mulatságos helyzeteket létrehozza vagy reflektál az eseményekre, a többi szereplő tulajdonságaira. Későbbi vígjátékaiban a szerző emberi kapcsolatokat elemez, a drámai helyzetet okosságával, ravaszságával megoldani képes jellemet alkot. Ún. keserű komédiái elsősorban ironikusak, társadalmi vagy erkölcsi kérdéseket boncolgatnak, végkifejletük nem hoz maradéktalan megoldást.
- tragédiák – a királydrámákhoz hasonló kérdéseket vetnek fel az ún. római tragédiák (pl. Coriolanus, Julius Caesar, Antonius és Kleopátra), a megteremthető béke irányába haladnak.
- színművek – műfajilag összetettek, sem a komikum, sem a tragikum nem uralja őket. Egyes elemeik a görög mitológiában gyökereznek (pl. természetfölötti varázslat, nagy a véletlen szerepe). A végkifejletben elsimulnak az ellentétek, mert az irgalom és a megbocsátás jut fontos szerephez.
- szonettek – Shakespeare új szonettípust teremtett meg. A petrarcai szonettől eltérően a shakespeare-i szonett nem oszlik versszakokra, első 12 sorát keresztrímek kapcsolják össze, az utolsó két sor formailag elkülönül (új bekezdésbe kerül), és páros rímes. Rímképlet: abab cdcd efef gg.
Shakespeare alkotói korszakai: a művek sorrendje nem állapítható meg biztosan, de a szerző életművét 4 pályaszakaszra szokás osztani. Eleinte régebbi darabok átdolgozásával foglalkozott, első művei is jórészt átdolgozások. (Az eredetiség a 19. századig nem volt követelmény az írók felé, és nem létezett a plágium fogalma sem.)
- pályaszakasz (1594-ig): a művészi kísérletezés korszaka – királydrámák (VI. Henrik, III. Richárd), korai komédiák (Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy), mitológiai románc (Venus és Adonis), elbeszélő költemény (Lucretia meggyalázása).
- pályaszakasz (1595-1600): érett drámaművészet korszaka – újabb királydrámák (II. Richárd, V. Henrik), vígjátékok (Szentivánéji álom, A velencei kalmár, Ahogy tetszik, Vízkereszt, vagy amit akartok), tragédiák (Rómeó és Júlia), római tragédiák (Julius Caesar). Ekkor írta szonettjei nagy részét is, fő témájuk a barátság és a szerelem (154 szonettet írt, melyek 1609-ben jelentek meg).
- pályaszakasz (1601-1608): nagy tragédiák korszaka – komorabb világszemléletű, talán a politikai élet változásai, I. Erzsébet halála miatt. Művészete azonban csúcsra ért, nagy tragédiák (pl. Hamlet, Othello, Lear király, Macbeth, Antonius és Kleopátra) és sötét komédiák fémjelzik az időszakot.
- pályaszakasz (1608-1613): regényes színművek korszaka – Shakespeare új drámatípust hozott létre, mely tragikus alaphangon indul, de a végén elhárul a katasztrófa, pl. Téli rege, A vihar. Ezek legérettebb alkotásai, fejlődésének betetőzése.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
