Rómeó és Júlia. Shakespeare fiatalkori műve, középpontjában két ősi szenvedély (szeretet és gyűlölet) összeütközése áll.
Cím: a két főszereplő neve, témajelölő.
Téma: a szabad párválasztás és a feudális erkölcsi szabályok szembeállítása, két nemzedék, két világnézet ütközik össze.
A Rómeó és Júlia az angol reneszánsz első olyan tragédiája, mely a hitvesi szerelemről szól és a szabad párválasztást tematizálja. Szerelem addig (az ókorban és a középkorban) a házasságon kívüli kapcsolatokban jelent csak meg, mivel a házasság érdekszövetség volt két család között és nem szabad párválasztáson alapult.
Források, elődök: a mű alaptörténete még Shakespeare-t megelőzően jellegzetes téma volt az irodalomban. A szerző valószínűleg ismerte azt az olasz művet, melyet a kor legnépszerűbb feldolgozásának tartottak.
A drámában több motívum is van, ami a korábbi irodalmi hagyományból kerül bele:
- kényszerházasság, álomital – epheszoszi Xenophón használta először
- ellenséges családok torzsalkodása – Dante Isteni színjáték c. művében megemlíti a Montecchi-Capelletti családok gyűlölködését, és Dante nyomán Boccaccio is felhasználta ezt a történetet Dekameron c. művében.
- családi viszály mint a szerelem beteljesülésének akadálya – először egy Salernitano nevű olasz humanista kapcsolta össze az ellenségeskedő családok és a szerelem motívumát, története francia közvetítéssel került át az angol irodalomba.
- angol források – fordítások, pl. William Painter: A gyönyörök palotája (prózakötet), ebből merítettek témát az angol drámaírók.
Saját lelemények: Dajka, Mercutio alakja
Korstílus: reneszánsz.
Műfaj: tragédia.
Hangnem: kevert, egyaránt vannak lírai, humoros, ironikus, patetikus részek.
Stílus: kevert, egyaránt vannak választékos, költői, lírai és kevésbé igényes, erotikus, ill. sziporkázóan szellemes részek. Ennek oka a sokféle emberből összeálló közönség kiszolgálása (igényes és igénytelen nézőnek is meg kellett felelni).
Megfigyelhető a különböző stílusszintek keverése, pl. vaskos humor jellemző a civakodó szolgák, egymással élcelődő fiatalok, nagyszájú dajka beszédében (vásári komédiák szereplői is lehetnének). A beszédstílus szorosan kapcsolódik a szereplőkhöz, jellemalakító szerepe is van.
A tragikum Mercutio és Tybalt halála után jelenik meg, ettől kezdve egyre komorabb a drámavilág, baljós hangulat, végzetszerűség légköre veszi körül a főszereplőket, szerelmükre a halál árnyéka borul (pl. Júlia rossz sejtése: „ez az éji frigy sehogy se tetszik”). Az atmoszféra előrejelzi a tragikus véget.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
