A cím minőségjelzős szószerkezet, utal a tartalomra. Meddő: nem tevékeny, nem gyümölcsöző. Átvitten a szellemi aktivitás, az alkotókedv hiányát jelenti.
A vers egyetlen strófából álló önarckép. A költő rövid tőmondatokban tárja elénk érzéseit, gondolatait. Reménytelenséget, csüggedtséget, elhagyatottságot, tehetetlenséget sugall. A környezet megjelenítése szegényes életkörülményeket sejtet (viaszos vászon van az asztalon).
A magány érzése egyéni, személyes (nem társadalmi) jellegű. Ezt hangsúlyozza az E/1. személyű beszédmód és a „én” ismétlődése is.
A mély magánhangzók túlsúlya ezt az érzésvilágot erősíti. Ebből az általános mélyhangúságból szinte felsikolt a három éles „én”-rím, ez a teljes reménytelenséget és elhagyatottságot hangsúlyozza.
A Meddő órán verselése időmértékes, többnyire jambusi lejtésű sorokból áll. A kifulladó, szinte ziháló, rövid verssorok erőtlen fáradtságot érzékeltetnek.
A vers monoton rímeket tartalmaz. Csupán két rím vonul keresztül a versen, két rím ismétlődik (a 3. sor rímtelen). Ezek a monoton rímek az egyhangú életet, a színtelenséget érzékeltetik.
