A Kis Testamentum a legkorábbi fennmaradt műve, de ezt a címet nem Villon adta. A mű eredeti címe Hagyaték, de már a kortársak is Kis Testamentumnak nevezték, így különböztették meg Villon későbbi, nagy összegző művétől, a Nagy Testamentumtól.
Műfaja verses végrendelet, ami a középkorban nem volt szokatlan, sőt, jellegzetes középkori műfajról van szó.
Hangneme komikus-ironikus és közvetlen. Villon fájdalmában írta, amikor el kellett menekülnie Párizsból. A mű alaphelyzete is ezt tükrözi: a messzi útra induló beszélő ünnepélyesen kinyilvánítja végső akaratát.
A mű témája tehát egy végrendelkezés, persze Villon nem valódi vagyonról rendelkezik. Nem létező javait osztja szét, fiktív adományokat, tréfás örökséget hagy barátaira, rokonaira és ellenségeire. Mindenkire érdeme szerint hagyatékoz, vagyis annyit és olyat hagy rá, amit és amilyet ők adtak neki.
A végrendelkezés ürügyén jól odamondogat azoknak, akik megtagadták tőle a segítséget, amikor bajban volt (márpedig mint tudjuk, gyakran került bajba).
A Kis Testamentum szerkezetileg 40 oktávából álló alkotás, azaz 40 db nyolcsoros versszakból áll. A 40-es szám a bajok teljességét szimbolizálja.
Jellemzői:
- imaszerű kezdés
- uralkodó elem a komikum
- eddigi életének összegzése
- nevetségessé teszi az adományozottat
- perdita szerelem
Számmisztika: a 40-es szám jelképes szám – a bibliai számmisztika alapján várakozás és a felkészülés száma. A bibliamagyarázók szerint Isten 40 időegységből álló ciklusokban avatkozik bele a világ történéseibe, pl. 40 nap és 40 éjjel áradt az Özönvíz a Földre, 40 napot töltöttek Izrael gyermekei a sivatagban, 40 napig böjtölt és imádkozott Jézus, és halála után 40 nappal szállt a mennybe.
Strófaforma: oktáva = nyolcsoros strófa, melynek sorai nyolc szótagosak, rímképlete pedig: a b a b b c b c.
A mű jelentőségét az adja, hogy megismerhető belőle Villon korának értékrendje, erkölcsi alapja.
