A nemzethalál lehetőségének felvetését indokolhatja az európai romantika ciklikus időszemlélete is és az is, hogy a költő kételkedett a polgárosodás programjának keresztülvihetőségében. De az is lehet, hogy a herderi jóslat értelmében vett nemzethaláltól tartott (miszerint az idegen népek gyűrűjében élő, kis lélekszámú magyarság előbb-utóbb elveszti nyelvét, kultúráját és önazonosságát).
Ám Világos bekövetkezte után a kortársak egy önbeteljesítő jóslatot láttak az apokaliptikus vízióban. Vörösmartynál ugyanis a nemzethalál nem az erkölcsi hanyatlás következménye, mint Kölcseynél, hanem a küzdelmek utáni tragikus bukás. Ezért gondolták, hogy a költő előre látta a szabadságharc bukását. Pedig maga Vörösmarty mindig tiltakozott, ha a versnek ezt a részét próféciaként értelmezték (a vers kéziratából is kihúzta a szóban forgó két strófát, és gyermekeinek se engedte elszavalni).
A jövő kétféle alternatívája közül a lírai én utoljára a halált említi, mégsem a pesszimizmus válik uralkodóvá a versben. A nemzethalál-kép a retorika követelményei szerint az érvrendszer végpontján helyezkedik el, így az élet melletti legerősebb érvet is szolgáltathatja. A vers végeredményben azt sugallja, hogy ész, erő és akarat legyőzheti a balszerencsét és az átoksúlyt. Ez az optimizmus adta a hitet a kor csüggedő magyarságának.
A 3. egység vagy A2 egység (13-14. versszak) a zárlat, mely az első két versszak variációs ismétlését tartalmazza. Ennek az ismétlésnek fontos kiemelő szerepe van: a hazához való kötődés érzését nyomatékosítja.
Szórendi cserével („Hazádnak rendületlenül” helyett „Légy híve rendületlenül”) a mondat elejére, azaz a leghangsúlyosabb helyre kerül a felszólító módú igealak, ezáltal még erőteljesebbé válik a felhívás, mintegy paranccsá válik, és mozgósító erővel tölti fel a befejezést.
A nyitó forma megismétlése a zárlatban sajátos időbeliséget is teremt: olyan időn kívüliséget, melyben a múlt, a jelen és a jövő egymásba olvad, és nemzeti sorsként értelmeződik.
A haza fogalmához a kezdet és a vég, az élet és a halál gondolata kapcsolódik. Először ezt két főnévvel (bölcső-sír), azaz nominálisan, majd két igével (élned-halnod), azaz verbálisan idézi fel. Az igék mozgalmassága szintén a nyomatékosítást szolgálja.
Verselés, versforma. A Szózat versformája skót balladaforma, verselése bimetrikus (szimultán): ütemhangsúlyos és időmértékes is. Nyolc, ill. hat szótagos jambikus lejtésű sorok, melyeket spondeusok és trocheusok lassítanak. Rímképlete: xaxa (félrím). Rím-és ritmusképlet: 3/5x 3/3a 3/5x 3/3a. A félrímek, ill. a hosszabb és a rövidebb sorok váltakozása feszültséget kelt.
A verselés feltehetőleg szándékosan tér el a Himnusz verselésétől: míg a Himnusz trochaikus, azaz ereszkedő lejtésű, addig a Szózat jambikus, azaz emelkedő, ezzel is hangsúlyozva a felhívó szándékot.
A Szózat versformája a 19. századi magyar hazafias költészet tradicionális formája lett, ebben a formában írta Arany János is A walesi bárdok című költeményét.
