A 2. versszak teljesen az ellentéte az elsőnek. A Tisza-partot mutatja be, amely a beszélő jelene, az a világ, amelyben élni kénytelen:
Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók.
A Tisza-parton mit keresek?
Furcsa ez a versszak. Úgy érezzük, hogy ez csak olyan odavetett, odalökött strófa: sima felsorolás 3 soron keresztül. Persze, valójában nem sima felsorolás, hanem fokozásos felsorolás, elliptikus, állítmánytalan mondatok sora. Azaz mondatértékű szavak halmozódnak egymásra, és ezzel kihagyásos beszéd jön létre, amellyel Ady a félfeudális Magyarországot írja le.
Ráadásul ez a jellemzés az első strófa költőiségével, álomszerűségével szemben hétköznapias, közönséges és profán. A Tisza-parthoz kapcsolódó motívumok olyan minőségeket jelölnek, amelyek ellentétesek a lírai én belső értékeivel, lelkiségével, ezért fenyegetőek, veszélyesek.
A felsorolt névszókból (halmozott többes számú főnevek) érezhető, hogy a Tisza-part olyan hely, ahol minden csupa kiábrándító barbárság: durva kezek, lárma, fokos, sivatag, stb. A nyers, szinte vulgáris szavak kifejezik, hogy ez egy érzelmileg silányabb, hidegebb, ridegebb világ.
Az alföldi világ jelképei jelennek meg a 2. versszakban: ugar, Hortobágy, gémeskút, malom alja, fokos stb. Szinte ugyanazokat a tájelemeket használja Ady, amelyeket Petőfi tájverseiből is ismerhetünk, csakhogy itt már nem pozitívumként szerepelnek. Például a gémeskút, amelyről Petőfi olyan kedvesen és szeretettel írt, Adynál negatív előjelet kap: a civilizálatlanság, az elmaradottság szimbóluma.
A malom alja régen olyan hely volt, ahol a gazdák őrletés közben megvitatták a falu dolgait, ezért Adynál valószínűleg az ostoba szócséplés, a szellemi tunyaság szimbóluma lett.
A fokos mint fegyver a betyárromantika eszköztárából származik (a betyárok használták), itt valószínűleg a brutalitás, az erőszak jelképe.
A csókok „vad” jelzője pont ellentétes az első strófa „finom” jelzőjével, az „álom-bakók” pedig az „álmodoztam” ellentéte (az „álom-bakó” nem más, mint az álom hóhérja, azaz álomölő, ami arra utal, hogy a Tisza-parton, vagyis Magyarországon a rossz körülmények megölik Ady álmait: a magyar valóság elpusztítja a költői szépséget).
Ezekkel a baljós fogalmakkal a magyar szellemi sivárságot, terméketlenséget érzékelteti Ady. Míg a Gangesz a távolról jött, titokzatos, sejtelmes, keleti, teljes nagy kultúra szimbóluma, addig a Tisza-parton (azaz Magyarországon) mindenki földhöz ragadt, tudatlan, műveletlen, durva, nehézkes, elmaradott, korlátolt, agresszív és érzékelten.
A vers utolsó sorában feltett költői kérdés elkeseredettséget, indulatot, iróniát és tragikus pátoszt egyaránt kifejezhet. Mintha azt kérdezné magától a vers beszélője, hogy mi keresnivalója van neki ezen a szörnyű helyen, hiszen költőként az igazi otthona a Gangesz partján van.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
