Körkörös szerkezet jön létre, mivel a vers zárlata megismétli az első strófát – kis módosítással: a lovas két jelzőjének cseréjével. Ez a körkörösség azt a hatást kelti, hogy az elbeszélt események újra meg újra lejátszódnak, a jövőben is állandóan ismétlődni fognak. Vagyis a körkörösség a történelem ciklikusságának képzetét kelti.
Vannak értelmezők, a kik a ciklikusságot úgy magyarázzák, hogy a múlt eluralkodik a jelen és a jövő felett. Ebből az következik, hogy nincs se cél, se haladás, az események mindig ismétlődnek, az emberiség csak körbe-körbe jár.
Más elemzők azt hangsúlyozzák, hogy a történelmi ciklikusság inkább az azonosság ismétlődését jelenti: a múlt a már elmúlt „most”-okból, a jövő pedig a hajdani „most”-okból áll. Ez a szemlélet az időt végtelennek fogja föl, így a lovas – eltévedtsége ellenére – azonos (identikus) mind a múltban, mind a jelenben, mind a jövőben.
Az eltévedt lovas verselése erősen kevert. Vannak benne időmértékes, tiszta jambikus sorok (négyes jambusok) és felező ütemhangsúlyos nyolcasok, de vannak ezekben a rendszerekben értelmezhetetlen, leginkább háromütemű tagoló jellegű sorok is.
