Az Epilógus műfaja elégikus dal. Versformája a dalműfajhoz közelíti, témája, terjedelme és hangulata viszont az elégiához. Ütemhangsúlyos verselésű, páros rímű (a a b b) felező nyolcas és négyes sorok (8 8 4 8) alkotják a strófákat. Ezek a hagyományos dalforma megszokott sorfajai. A dal azonban, mint tudjuk, szelíd, könnyed, egynemű érzelmeket közvetít. Nem véletlen, hogy Arany módosítja a dalformát.
Az Epilógus strófáinak harmadik sora csak egy ütem, egy félsor (félbe’-szerbe’ hagyott sor), amely minduntalan megtöri a dallamot. Ez a félsor megrendültséget, érzelmi feszültséget visz a vers hangzásvilágába. Így a költemény éppen hogy nem könnyed, fesztelen, dalolható érzelmeket közvetít, hanem elégikus, borongós, lemondó hangulatot áraszt. Furcsa, zaklatott, meglibbenő lesz a menete.
Hangneme ironikus, ugyanakkor vallomásos is. A lírai én mindvégig igyekszik távolságot tartani tárgyától (az élettől), a konkrét eseményeket kívülről szemléli és általánosításokba, tanulságokba fordítja. A vers fő motívumai: rab madár, út, élet, virág.
Három idősík jelenik meg a műben: múlt, jelen, jövő (és a három idősík három részre tagolja a költeményt). A visszatekintő jellegből következően az igeidők közül az elbeszélő múlt van túlsúlyban, ill. a végén a vágyak felsorolásánál feltételes módba vált át, és egy, az elbeszélés pillanatában már múlttá vált jövőidőbe. A zárlat a visszatekintés jelenidejéhez érkezik vissza, ill. a halál képével a jövőre utal.
A vers kifejezőeszközei: jelzős szerkezetek, ismétlés, felsorolás, alliteráció, metafora, figura etymologica, megszemélyesítés, metonímia. Jellemző a modalitás is: sok a felkiáltás és az önmagához intézett költői kérdés. Különös szókapcsolatokat valamint köznyelvi (társalgási) fordulatokat is találunk.
Ez a romantikus stílusú költemény olyan egyszerű, mint hajdan a Petőfi-versek világa volt: viszonylag kevés költői kép van benne, ugyanakkor nagyon őszinte, teli van érzéssel, sőt, titkolt érzésekkel, mondanivalója a legmesszebbmenőkig személyes. Ilyen közvetlenséggel Arany még soha nem írt magáról, és ezután is csak nagyon ritkán.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
