A 11-15. strófa idősíkja a múltban megálmodott, de meg nem valósult jövő. Ebben a részben a költő élete már egyenesen kudarcosnak tűnik: létösszegző megállapításai teljesen ellentétben állnak mindazzal, amit az első szerkezeti egységben írt.
Itt már leplezetlenül panaszkodik, nyíltan beszél azokról a soha be nem teljesült vágyakról, amelyek a személyiségéből, a lelkéből fakadtak.
Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.
Aranynak épp a legbensőbb vágyai maradtak kielégítetlenül. Csak álom maradt számára a függetlenség, a nyugalom, a csöndes fészek falun (Nagyszalontán) és a munkás, vidám öregség.
Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.
A „független” szót kurziválja (dőlt betűkkel szedi) Arany, ezzel kiemeli. Tehát vágyott a nyugalomra is, de mindenekelőtt a függetlenségre. Hogy mit ért függetlenségen, azt nem árulja el, megfejtését az olvasóra bízza.
Valószínűleg a nemzeti költő szerepéből fakadó elvárásokat érezte túl soknak. Az irodalmi életben való részvétel és a megélhetési gondok gyakran veszélyeztették az alkotómunkát: nem volt se ideje, se nyugalma (azaz kellően nyugodt életkörülményei) ahhoz, hogy ihlete legyen („Melyben a dal megfoganhat”) és a költészetnek éljen.
Szerette volna zavartalanul élvezni az alkotás örömét, de nem lehetett. Számára ez lett volna a legnagyobb boldogság és a legfőbb érték, de az élet megtagadta tőle (illetve túlságosan későn adta meg neki).
Ehhez a „független nyugalom”-hoz az otthonosság, az intimitás, a családi fészek toposza kapcsolódik:
Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.
Munkás, vídám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget…
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.
A sors iróniája, hogy mindezeket csak akkor kaphatta meg, amikor már a halál közelében volt, és nem tudott mit kezdeni velük.
Az „ültessek, oltsak” igei metaforában párhuzamot ismerhetünk fel a Kertben című verssel. Arany költészetének egyik jellemző motívuma a kertészkedés; most is a kertészkedés szakkifejezéseit használja, amelyek itt a verssel való bíbelődés vágyát fejezik ki.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
