A vers szerkezetileg 3 egységből áll.
Az 1. egység (1-3. versszak) a balladai alaphelyzetet mutatja be. Az öreg Bárczi itt zord, szigorú, kegyetlen embernek tűnik, aki nem enged senki halott fia közelébe, még azt se engedi, hogy megmosdassák a halottat, ezáltal a kegyelettől is megfosztja.
A 2. egység (4-11. versszak) világít rá arra, hogy az öreg Bárczi mindezt azért teszi, mert nagyon kötődött a fiához, és meg akarja tudni, ki Benő gyilkosa. Hosszas nyomozás helyett Istenhez fordul és tetemrehívást rendez.
A 3. egység (12-16. versszak) Benő halálának történetét meséli el és Abigél bűnhődését ábrázolja. Az őrült lány tébolyult viselkedése nagyon életszerűen jelenik meg a versben. Az utolsó strófában egy rövid kis dalban mondja el, mit tett, és a vers tanulságát is kimondja.
Egy másik felosztás szerint a vers 2 egységre tagolható: az 1. egység (1-10. strófa) a körülményeket és a tetemre hívás folyamatát írja le, a 2. egység (11-16. strófa) Kund Abigél visszaemlékezése a végzetes enyelgésre, amely Benő halálához vezetett, valamint a narrátor tömör elbeszélése a lány megtébolyodásáról.
Tudjuk, hogy a balladákban drámai, epikus és lírai jelleg is van. A Tetemre hívásban a drámai jelleg a legdominánsabb: a cselekmény és végkifejlete az antik görög tragédiákra emlékeztet. A végzetes haláleset ügyében senki sem igazán bűnös, hanem inkább vesztes mindenki. Arany felmenti Abigélt a felelősség alól, őt is szenvedő félként, áldozatként ábrázolja.
A Tetemre hívás tragikumát egyébként a cselekmény és a szereplők reakciói hordozzák (gyermekét gyászoló szülő, bűntudattól megzavarodott lány, senkit se kímélő gyanú stb.)
A balladának középkorias, kissé misztikus hangulata van, melyet Arany részint hangszimbolikai eszközökkel idéz elő. Metaforái nyomasztó hatást keltenek: „kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú”; „a palotát fedi fekete posztó”.
A középkor kedvelt téma volt a romantika idején. A középkori babonára épülő történetet az archaizáló, biblikus nyelvezet teszi hitelessé. A sajátos múlt idejű igealakok (letevék, állata, unszola) különleges hangulatot árasztanak.
A vers szereplői egyszerű, hétköznapi emberek. Arany ekkor már úgy érezte, amit lehetett, azt megtette a haza érdekében, és már csak saját kedvére írt, így már nincs a verseiben se történelmi téma, se politikai mondanivaló.
A tetemre hívás motívuma egyébként Shakespeare-nél is megtalálható a III. Richárd című drámában, és Arany maga is felhasználta Csaba királyfi című művének első vázlatában. Legfőbb forrása azonban egy 18. századi udvarhelyszéki végzés volt, amely az egész eljárást leírta, és amely szerint egy egyházi és egy világi személy is ellenőrizte a folyamatot (ezért szerepel Aranynál egy káptalan és egy pörosztó).
Magát a szerelmi történetet egy valós esemény ihlette, amelyet Arany egyik ismerősétől hallott, aki valamelyik ezredben szolgált. Állítólag egy társa megkérdezte szerelmesét, hogy hinne-e neki akkor, ha két ujját lecsapja? A lány itt is tréfás biztatással felelt, mire a férfi valóban levágta két ujját. Erre a történetre Arany állítólag megjegyezte: „játszott a legénnyel, mint macska az egérrel”.
Nézzük meg a verset részletesebben!
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Nagyon szép elemzés, több kulcsmotívumra is rádöbben. A leglényegesebb benne Bagoly Csilla gondolata, miszerint: ha öngyilkosság történt volna, a halottnak – a versben foglaltak alapján – a tetemrehívás első percétől fogva az utolsóig véreznie kéne, hisz jelen a tettes. (Bagoly Csilla: Új Holnap 1997 nov)
Kár, hogy ezt az igen értékes megfigyelést kiaknázatlan hagyja.
Megjegyezném a következőket:
1) Hogy Abigél saját kezűleg ölte volna meg a fiút és így ő gyilkos lenne, azonnal elvethető. Korabeli dokumentumok tanúsága szerint ha a tettest hívták a tetemhez akkoriban, azok azt messzire elkerülték, a közelébe nem mertek menni a halottnak. Féltek a statáriális bíráskodástól, fő-és jószágvesztés volt a „tét”. Komolyan tehát nem vádolható Abigél gyilkossággal. (Lásd: S.J. Ki ölte meg Bárczi Benőt? Ügyészek Lapja, 2009-1/16)
2) De felbujtással sem vádolható A Révai Nagylexikon vonatkozó kötete (de a Pallas Lexikon is) a következőt írja a tetemrehívásokhoz. „Vétkesnek azt nyilvánították, aki esküdni vonakodott vagy esküvése alatt a tetem vérezni kezdett.
Mivel ezen feltételek egyike sem áll Abigélre, minden efféle vád alól egyszer s mindenkorra felmentendő. (nem alatt, hanem előtt már vérzett a tetem.)
Más történt, ami ezek után könnyedén kitalálható.
A magát Abigél vallomásában nem visszaható névmásként értendő, hanem egyszerűen ragos névszóként, az „Önt” régebbi párjaként. (A magázódás akkortájt kezdett kialakulni, mikor a ballada játszódik.)
Az erdei jelenetet meg össze tudja rakni – mozaikokból – az ember maga is, mi játszódott.
A többi működik automatizmusként, a tetem nem a tettes megjelenésére reagál, hanem ha a testvére jön, akkor jön a test vére.
Gyakorlatilag Benő és Abigél testvérek, ezt a testvérházasságot akarja megakadályozni az öreg.
Érdekes az is, hogy két tőr van, az egyik Benőé, a másik az apjáé, de mindkét tőr ugyanolyan – két vadásztőr. Shakespeare-nél is van egy hasonló jelenet, valakik párbajoznak, és az egyik ottmarad, és a győztes elveszi tőle a tőrét, ami ugyanolyan, mint amivel ő – a győző – ledöfte. Ennyit a törökről…sajna a dráma címére már nem emlékszem.
Kár, hogy Bagoly Csilla gondolatát – ami alapjaiban fordítana a dolgok állásán (t.i. öngyilkos lett Benő – nem elemzi tovább, pedig említi.
BCs (és tőle független 3-4 elemző is) rájön arra, hogy ha Benő öngyilkos lett volna, a teteme vérezne a tetemrehívás első percétől az utolsóig, hiszen jelen a „tettes”, azaz Benő maga.
A Réva Nagyleyikon vonatkozó kötete 211. oldala is ezt a Bagoly Csilla-féle gondolatot támogatja. Azt írja, hogy „vétkesnek azt tartották, aki esküdni vonakodott vagy aki esküvése ALATT a halott vérezni kezdett.”
Mivel ezek közül egyik se áll meg Abigélre, felbujtással se vádolható, azaz nem is vétkes a fiú halálában.
Meg kéne érteni akkor, igazából mit is mondott. „Unszola mégis szóval igenre/Mert ha nem: akkor kivégzi magát.”
A fa alattienyelgési jelenetüket kéne felfogni és megérteni…meg hogy mik is az összeolvasott monogramok és az kinek is szálka a szemében.
Még egy fogódzót: a magát szó természetesen nem visszaható reflexív névmás itt, hanem egyszerűen egy ragos névszó, az Önt megszólítás párja. Az apja meggyilkolására biztatta tehát Abigél a fiút, de úgy tűnik: „Piszkos Fred tőre gyorsabb volt Fülig Jimmmy revolverénél” – hogy egy klasszikust is idézzünk…
Ja, és irodalmi hősök szerzőjeikről leválnak és tőlük független életet élnek. (Jelen esetben annyira, hogy Bárczi Géza ebből a balladából „sétál” ki a nagyvilágba. Tanum az ég s minden seregi… (az Ég visszafele Géza)