Utóélete: a Toldi keletkezése óta nemzedékek hosszú sorának lett alapélménye, a költők, irodalmárok és diákok legfontosabb olvasmányai közé tartozik. Kármán Mór az 1870-es évek folyamán kidolgozott reformterveiben a magyar közoktatás tengelyébe állította, Lehr Albert pedig e cél szolgálatában1882-ben bő magyarázatos kiadást készített belőle, amely számtalanszor újra megjelent.
Nemcsak hazánkban övezte nagy elismerés, külföldön is felfigyeltek rá. A szabadságharc világhíre nemcsak Petőfi verseit, hanem Arany Toldiját is szárnyára vette, pl. 1851-ben Lipcsében két német változata is megjelent (a két fordításból csak az egyik volt jó minőségű).
Nyugaton a német fordítások tették ismertté. Az angolok megértéssel köszöntötték, a franciáknál azonban egy kritikus ingerült cikkben fejtette ki 1860-ban, hogy a nyugati világ az epikának ezt a fajtáját megkésettnek tartja. Végül ez az álláspont határozta meg a nyugat-európai közvéleményt, így a Toldit csak a magyar irodalomban soroljuk a klasszikusok közé, a nem magyar irodalmakban hatás nélkül maradt.
Arany többi művének és még számos magyar remekműnek ez lett a sorsa, mivel nyelvi kifejezésmódjuk és hangulatviláguk annyira sajátosan magyar, hogy értékei külföldiek számára alig-alig hozzáférhetők. Arany művei, bár világirodalmi rangjukkal a hazai szakemberek tisztában vannak, mindenekelőtt magyar specialitások. Ezzel maga a költő is tisztában volt: a hazai fejlődés feladatait végezte el, és nem akart „két világ csodája” lenni.
A legnagyobb mű, amelyet magyar költő írni tudott. A Toldival Arany János a magyar nyelvet az univerzum magasságába emelte. Egyedülálló mű. Nem véletlenül mondják, hogy van a magyar irodalom és van a Toldi.