Arany János: Toldi (elemzés)

Szerkezet: feszes, „célratörő”, árnyaltságában is világosan áttekinthető. 12 énekből áll.

Az Előhanggal víziószerűen nyit Arany: „Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, / Messziről lobogva tenger pusztaságon, / Toldi Miklós képe úgy lobog föl nékem / Majd kilenc-tíz emberöltő régiségben” – a beszélő a közemlékezetben elevenen élő Toldi alakját egy jelenlévő, figyelő hallgatóság előtt idézi fel. Az Előhang látomássá bővítése a romantikus eposzok sajátossága.

Előkészítés: a roppant testi erejű Toldi Miklós özvegy édesanyjával falun él, ahol nemes létére paraszti munkát végez, a béresekkel együtt szénát hord stb. Szeretik az emberek, és ő is szereti a népet és a hazáját: minden vágya, hogy katona lehessen és az országot védelmezhesse.

A nyitó jelenetben egyedül áll a nyári melegben és elvágyódik otthonról, mert a vitézi életre érez elhivatottságot. Vitézek jönnek, és megkérdezik tőle, melyik út vezet Budára. A „Hé paraszt!” megszólítás sértésként nyilall a szívébe, de indulatát levezeti azzal, hogy a nyomórudat felemeli és azzal mutatja meg az irányt, ami egy rendkívüli erőmutatvány.

Hazalátogat bátyja, György, aki egy önző és elpuhult udvaronc Nagy Lajos király udvarában. Lenézi öccsét, akit szándékosan tart paraszti sorban. Gőgjével ugyanazt a sebet mélyíti el.

Katonái sértegetik a fiút, sőt, uruk biztatására dárdával dobálják. Ez már a harmadik sérelem, ami túl sok, Miklós kifogy a béketűrésből.

A légkör egyre feszültebb, a feszült lelkiállapotot a tömör párbeszédek, az egyre gyorsabban pergő jelenetek jelzik.

Bonyodalom: Amikor vállát egy dárda eltalálja, a „szörnyű gyermek” kirobbanó indulatában egy malomkövet hajít válaszul bátyja packázó legényei közé. Az egyik katonát a malomkő halálra zúzza, így Miklós akaratlanul gyilkossá válik. Nem szándékosan öl, a hirtelen harag teszi gyilkossá.

Kibontakozás: Miklósnak menekülnie kell. Üldözötté válik, elhagyatottsága, reménytelensége, lelki sebzettsége, számkivetettsége és szorongattatása a hímszarvas-hasonlatban jut kifejezésre (a nyíllal való vadászat, a magát ezerjófűvel gyógyító állat, a gyógyító ír és a gyógyító forrás a sötét erdőben ősi, világirodalmi hátterű, nagy múltú toposz). A hű szolga, az ősz, öreg Bence felkeresi a nádasban bujdosó „kisebbik gazdáját”, hogy mellette legyen megpróbáltatásai közepette.

Toldi a bujdosók kenyerét eszi, embert próbáló kalandokba keveredik (rátámadó farkasokkal küzd, a városban megfékez egy vad bikát, amely a vágóhídról szabadult el). Végül ismeretlenül, álruhában Lajos király udvarába érkezik.

A haza becsülete veszélybe került, mert egy cseh vitéz sorra legyőzi párviadalban a magyar lovagokat, és már nincs, aki kiállna ellene.

Arany epizódokat iktat közbe, melyek egy része előre visz, néhány késleltet, azonkívül segítik a jellemábrázolást.

Tetőpont: roppant testi ereje folytán Miklós legyőzi a cseh vitézt, aki az életéért könyörög. Miklós életben hagyja, de a cseh visszaél a jóindulatával, orvul rátámad, így végül már nem tehet mást, az életét védve megöli, és levágott fejét mutatja fel az ujjongó sokaságnak. Győzelmével megmenti az ország hírnevét-becsületét.

Megoldás: ezalatt György sem tétlenkedik, bevádolja öccsét a királynál. A végjelenetben az összes főszereplő a színen van, Nagy Lajost udvaroncai félkörben körbeveszik. Lajos király bölcs uralkodó, nem lehet félrevezetni, a jókat megjutalmazza, a gonoszokat megbünteti. Megbocsát Miklósnak és maga mellé veszi, hitvány udvaroncát, Györgyöt pedig elűzi.

Az előhang és az utóhang ad nagyobb időbeli távlatot a műnek, itt foglalja bele Arany a maga idilli-mesei történetét a múlt és a jövő szélesebb kereteibe. Az előhangban Toldi alakja látomásszerűen villant fel 9-10 emberöltő messzeségből, a zárlatban pedig későbbi pályájáról lebben fel a függöny:

„Így szerette anyját a daliás gyermek, / Szívét nem bántá még nyíla szerelemnek; / Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága, / Azután sem lépett soha házasságra… / Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket, / Nem az örökségen civódó gyermeket: / De, kivel nem ér föl egész világ ökre, / Dicső híre-neve fennmaradt örökre.”

Vagyon és család helyett az időt legyőző dicsőség jut osztályrészül Toldinak.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!