Arany János: Toldi (elemzés)

Világkép: derűs, kiegyensúlyozott, optimista, reménykedő. A forradalom előtti hit és lelkesedés kap hangot benne. Arany úgy érezte, egy tetterős nemzedék, egy ízlésében, világszemléletében megújuló közösség nevében beszél.

A mű teli van derűt sugárzó képekkel: a vitézi vállalkozókedvet élénk frissességgel köszöntő hajnal, az üldözöttet jótékonyan beburkoló felleg, fekvőhelyül kínálkozó zsombék, vidáman füstölgő kémény, borral teli csobolyók, hírvirágot koszorúba fonó leventék, a tetszhalálból új, erősebb életre ébredő hős.

Arany eszményi értékeket juttat érvényre, naiv, idilli világot teremt, amelyben van gondviselés és a hős vágyai beteljesednek. Isten őrködik ebben a világban a rend felett és segíti az elhagyatott, szükséget szenvedő embereket. (A gondviselő segítség, a felülről vezéreltség fontos eleme a műnek.)

Az Előhang látomásszerűen idéz meg egy olyan világot, amelyben a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig a büntetését. Egy jól elrendezett, igazságos, emberséges világot, amelyben a társadalmi rang az érdemmel kapcsolódik össze (a nemesi hierarchiában elfoglalt hely attól függ, hogy a „nagy, vitézlő nevet” milyen mértékben érdemelte ki valaki).

Idilli benyomást tesz az is, hogy egy bensőséges és védett világot látunk, amely egyszerű, természetes és kisméretű (elemi emberi kapcsolatok és érzelmek – anya, testvér, szeretet, irigység, ragaszkodás és elvágyódás – jelennek meg). Egy olyan hősi világ jelenik meg, amely valaha létezett és amelynek most is léteznie kéne. Ezért is nevezte Arany a Toldit hősidillnek (ezt a műfaji meghatározást adta a műnek).

A hősiesség és az elrendezettség, a szakralitás és az életöröm, a társadalmi horizont és a bensőségesség összekapcsolásával megteremtett egy sohasem volt teljes, aranykorian ép, igazságosan elrendezett világot, egy paradicsomi kort, egy aranykort, a teljesség korát. Az egészséges, friss, erős létezést ábrázolta. Petőfi János vitéz című művében ugyanez a világkép jelenik meg.

Arany ekkor még hitt abban, hogy a nép a maga kiváló tulajdonságainak köszönhetően egyenrangú lehet a nemességgel, és megvalósulhat a reformkori érdekegyesítés, nemzetegyesítés programja.

Motívumok: az intim népélet, az elsődleges paraszti életszint mögött a történet mesei-mondai színezetű, de nem mágikus elemek, csodák, varázslatok adják a mesei jelleget, hanem népmesei motívumok.

Példák népmesékbe illő motívumokra:

• elnyomott, méltatlan sorsba kényszerített, szabadságában, nemesi jogaiban és emberi méltóságában megrövidített főhős
• a gonosz testvér fondorkodása (mesei jelleget ad a műnek a pozitív és negatív hős szembeállítása: Miklós nagy testi erejű, kedves, jó fiú, míg bátyja, György gonosz és fondorkodó).
• a kisebb fiú győzelme
• a jó király, akit nem lehet félrevezetni
• váratlan fordulatok, legyőzhetetlennek tűnő akadályok
• mesei hármas próbatétel (farkaskaland, bika megfékezése, a cseh vitéz legyőzése)
• a főhős egy olyan próbatétel révén tör ki az alacsony szintű életformából, amivel eddig mindenki más csődöt mondott
• nehéz próbákat kiálló diadalmas hős, boldog vég

A középkori lovagi epika hagyományos motívumai is megtalálhatók:

• „quest” – az ifjú hős kivonulása, első érdemszerző kalandja
• a bűnbeeső és vezeklő, vagy a megrágalmazott és önmagát tisztázó lovag motívuma a romantikus regényekben is gyakori (mesehős nem esik bűnbe, lovagi hős azonban igen, így ez az elem a lovagi-mondai világkép felé mutat) – a lovagi morál értelmében a bűnbe esett lovagnak vezekelnie is kell, Arany ebbe a vezeklésbe a lelkiismeret-furdalás mozzanatát iktatja be (bűntudat és szenvedés útján jut el Toldi a bűntől való megtisztulásig) – a bűn, engesztelés, bűnhődés később nagy témakör lesz Arany költészetében
• a lovagi kockázat és kaland légköre is érezhető, mítoszi légkör azonban nincs benne (nem mérkőznek egymással gigászi hatalmak, Toldi nem szörnyetegekkel küzdő mitikus hős stb.)

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!