Az Osztályrészem témája a sorssal való szembenézés. Egy életszakasz lezárulásával, önmagával, helyzetével, a sorstól kapott „osztályrészével” vet számot Berzsenyi. Az ifjúság viharos évei után az önmagával való azonosulás útját keresi, próbál fölébe emelkedni a kisszerű életformájából fakadó tragikus életérzésnek.
Vágyott nyugalmát két erő veszélyezteti: a külső viszonyok (végzet, nehéz szükség) és a belső lelkiállapota („tündérkép”: feltámadó vágyak, ábrándok, álmok). E két erő közt próbál meg harmóniát teremteni a költészet által.
A vers üzenete: ha minden érték kihull is az ember életéből, ha „vadon tájék”-ra sodorja is a sors, a művészet még mindig tartalmassá teheti az életét.
Az Osztályrészem tartalmilag, motivikusan összefüggésbe hozható Kosztolányi Dezső Boldog, szomorú dal c. versével.
Kifejezőeszközök: metafora (pl. hajó-életút, tündérkép-vágyak), antik kifejezések (kharübdisz, camoena), jelzős szerkezetek (pl. „heves ifjú”), igealakok („fel nem oldja”, „fogadd” stb.), mondatpárhuzam („levonom vitorlám” – „lekötöm hajómat”)
Nyelvi-stiláris elemek: a versindító mondatok rövidek, két véglegességet sugalló, egymással mellérendelő viszonyban álló tömör kijelentő mondat. A 3. mondat múlt ideje távolabbra utal vissza. A 4. mondat a jelenig megtett életút történeteit szimbolikus-allegorikus általánosságokban idézi meg.
A 3-4. versszakban a mondatok meghosszabbodnak, bonyolultabbá válnak. Itt megengedő alárendelő összetett mondattal fejezi ki Berzsenyi az értékkülönbséget saját kiábrándító élete és az ókori görög tájak között. Az 5-6. versszakban a strófán belüli mondathatárok erősebbek, mint a strófaköziek.
Motívumok:
- hajó képe: Horatiustól való (Licinius Murenához c. verséből), Berzsenyinél a magánéletre vonatkozik (életút – hajó): az életen való biztonságos átjutás toposza. – Horatiusnál a hajó képe a folyton változó külső körülményeket kiegyenlítő, a lélek belső egyensúlyára törekvő magatartást jelképezte, Berzsenyinél a megállapodás, a révbe érés metaforája. – Az okosan kormányzott hajó az arany középutat választja: se a part közvetlen közelébe, se a mély tengerre nem megy (horatiusi „arany középszer”!)
- Tarentum (az ókorban gazdagságáról ismert dél-itáliai város) és Larissza (ókori görög város) megidézése – ezek termékeny tájak, a gazdagság, szépség, teljesség képzete kapcsolódik hozzájuk
- a horatiusi Tibur említése (Tibur egy itáliai város Róma közelében, Horatiusnak volt itt villája)
- Odüsszeusz megidézése (a lírai én képmásának megidézése) – Charybdus (kharibdisz, görögösen: kharübdisz) az Odüsszeiából ismert veszélyes tengeri örvény
Idősíkok:
- a múlt idősíkjához a tenger és a vész motívuma kapcsolódik, a nemes küzdés jellemzi
- a jövő idősíkjához a part és a béke motívuma kapcsolódik, a beszélő a kiérdemelt nyugalmat várja tőle
Vershelyzet: a révbe érés szituációja, a lírai én élete fordulóponthoz érkezett, felnőtté vált, és ezen a fordulóponton visszatekint múltjára s felméri jövőjét.
A cím birtokos személyjeles főnév, témajelölő. Berzsenyi eredetileg nem ezt a címet adta a versnek. Az eredeti cím Camoena volt. A Camoenák (kaména) a görög Múzsáknak megfelelő itáliai istenségek. Az új címet Kazinczy adta.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
