Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya, A vidám természetű poéta, Az estve, Tartózkodó kérelem, A Magánossághoz, Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, A tihanyi Ekhóhoz, A Reményhez, Konstancinápoly, Az ember, a poézis első tárgya

Az 5. egység (19. versszak, pillér) közvetlen szerelmi vallomással összegzi a játékot. Afféle zárszó, toldalékstrófa ez, mely a beszélő maga alkotta, humoros, enyhén önironikus sírfelirataként is olvasható. A lírai én az élet lezárását is békésen elfogadja.

Ilyenfajta, a halál tragikumát feloldó, humoros sírfeliratokra is találunk példát a magyar népköltészetben és gondolkodásmódban.

A Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz verselése magyaros ütemhangsúlyos, kétütemű nyolcasokból áll. Az archaikus költészetre jellemző gyakori toldalékrímek is jelzik a vers kapcsolatát a népiességgel.

A vers utóélete, hatásai: a 20. századi költészetben több alkotás is visszanyúl hozzá, pl. Ady Endre: Vitéz Mihály ébresztése (1912), Tóth Árpád: Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz (1913).