Szerkezet: a klasszikus novella szabályai szerint épül fel (ebben eltér Kafka legtöbb írásától).
Bevezető nélkül, in medias res (közepébe vágva) kezdődik a történet.
Első rész: Gregor Samsa egy napon arra ébred, hogy bogárrá változott. Hiába próbál ember módra felkelni az ágyból, nem sikerül. Furcsa módon nem az átváltozás ténye, oka, hogyanja érdekli, sokkal jobban izgatja az, hogy hogyan fog így dolgozni menni, és mi lesz, ha elkésik a munkából. Gregor aggódik, mert ő tartja el a családot, szüleit és húgát.
Valóban elkésik. Még a főnöke is megérkezik, érdeklődik, hogy mi történt. Gregor eddig még ki sem merészkedett a szobájából. Beszéltek hozzá, ő válaszolt is, de a családja nem értette, hogy mit mond. Amikor meglátták, hogy egy nagy rovarrá változott, pánik lett úrrá rajtuk. Az apja visszakergette a szobájába.
Második rész: Gregort a húga, Grete látja el ennivalóval. Szüleire nem számíthat, ők rá sem bírnak nézni. Apja dühös, mert így már Gregor nem tud dolgozni, nem tudja őket eltartani. Anyja undorodik a fiától és fél is tőle. Apja egy ízben almával megdobja Gregort, aki ettől súlyosan megsebesül.
Harmadik rész: Gregor állapota egyre romlik. Közben telnek a napok. Minden családtagnak el kellett mennie dolgozni (ez is bántja Gregort), ráadásul még albérlőket is kellett fogadniuk. Gregor szobáját nem takarítják, raktárnak használják, már ki sem látszik a szemétből. Szégyellik Gregort, aki elmagányosodik. Lelkileg annyira szenved, hogy alig eszik, és ettől egyre jobban legyengül.
Egyszer az albérlők véletlenül meglátják Gregort és annyira megijednek tőle, hogy elmenekülnek a lakásból. Ettől a család dühe csak fokozódik. Gregort most már teljesen kizárják az életükből.
Gregor érzi, hogy fölösleges teher lett az övéi számára. Másnap reggelre elpusztul. A bejárónő takarítja el a tetemet (kidobja a szemétbe). A család végre fellélegzik – aznap sétálni indulnak, és örülnek, hogy végre „szabad életük” lehet, azaz megszabadultak Gregortól.
Cselekményvezetés: lineáris, kronologikusan követik egymást az események. A cselekmény egy szálon fut.
Hangulat: nyomasztó, feszült, borzongató. A műnek van egy sajátos belső izzása, amelynek alapja a valóság és a fantasztikum kettőssége.
Elbeszélésmód: E/3. személyű, távolságtartó. Az elbeszélő hangja nem azonos Gregor Samsa tudatáéval, de közel áll ahhoz. Ám a narrátor nem értékel, nem kommentálja az eseményeket, nem keres indítékokat, így a mű értelmezésében nagy szerep hárul az olvasóra.
Elbeszélői nézőpont: változó. Az elbeszélő a novella nagy részében belülről, Gregor nézőpontjából, később kívülről, a család szemszögéből mutatja be az eseményeket. Egyik szereplővel sem azonosul.
Kafka kerül minden közvetlen megnyilatkozást. Hiányzik az írói kommentár, nem szerepel az író véleménye, nem jelennek meg a szereplőkkel kapcsolatos érzései (ellenszenv, rokonszenv).
Kifejezőeszközök:
- túlzás – gyakori a Kafka-művekben, szövegszervező szerepe van.
- metaforikus képnyelv – a jelenség azzá válik, amihez hasonlítható (pl. ha egy ember alaptulajdonságai egy féreg tulajdonságaihoz hasonlóak, akkor az az ember féreggé változik).
- irracionális, valószerűtlen, fantasztikus elem a cselekményben (víziószerű, lidérces, lázálom jellegű, szokatlan fordulat) – az olvasó nem az elképesztő, érthetetlen eseményen lepődik meg, hanem azon, hogy a főhős számára ez természetes és magától értetődő
- hitelesítés aprólékosan kidolgozott, valószerű részletek sokaságával, tárgyilagos ábrázolással – a mindennapiság látszatát kelti, mintha Kafka a borzalmakat természetesnek tartaná
- realitás és fantasztikum egybejátszatása – az átváltozással Kafka megszűnteti a való világban természetesnek tartott összefüggéseket, és új dimenzióban kérdez rá az addig problémátlan, általános érvényű, bevett normákra. A főhős átváltozása előtti valóság lényegtelenné válik, de azért a két világ között számos kapcsolat marad, a realitás és a fantasztikum állandóan egymásba játszik. Ezzel Kafka új elbeszélésformát hozott létre.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
