Motívumok, szimbólumok:
- felébredés (a főhős ébredésével kezdődik a történet) – az ébredés pillanata az a pillanat, amely elválasztja egymástól az álom és az ébrenlét világát. Kafka megcseréli a két világ realitásjellegét: a „rémálom” az ébrenlét állapotában zajlik, ezáltal a fantasztikum valóságossá válik, és a korábbi valóságot elbizonytalanítja, mintegy zárójelbe teszi.
- átváltozás (Gregor Samsa egy reggel emberlétből féreglétre ébred) – az alapmotívum, a mű egyetlen fantasztikus eleme. Lehetetlen esemény, melyet az aprólékos, részletes, kidolgozott, naturalisztikus leírás tesz hihetővé. Az átváltozás okáról, szimbolikus jelentéséről nem tudunk meg közvetlenül semmit a novellából. Az író semmilyen fogódzót nem nyújt, ezért sokféle értelmezés (és belemagyarázás) lehetséges. Az átváltozást az elbeszélő a nyitó mondatban a „szörnyű” jelzővel értékeli. Ebben az értékítéletben az embernek a rovaroktól, férgektől való ősi irtózása, félelme fejeződik ki. A rovarrá változott Gregor szemszögéből való ábrázolás azonban rákényszeríti az olvasót, hogy elfogadjon egy olyan létállapotot, amelytől viszolyog és undorodik, és ebből a belső nézőpontból értelmezze az eseményeket. Maga Gregor is elfogadja az átváltozást, majdnem úgy mint természetes dolgot (épp csak egy kicsit csodálkozik rajta). Úgy viselkedik, mintha ilyesmi tényleg előfordulhatna, sőt, mintha magától értetődő lenne, hogy az ember egyszer csak egy hatalmas fekete bogárrá változik.
- kép Gregor szobája falán (selejtes újságkivágás aranyozott keretben) – jelzi Gregor igénytelenségét, műveletlenségét, élete ürességét (az, hogy a teljes dekorációt egy újságból kivágott kép jelenti a számára, minimum fejletlen esztétikai érzékre vall)
- Gregor tárgyai (hajnali 4-re beállított ébresztőóra, kicsomagolt posztóminta-gyűjtemény az asztalon, padló piszka) – a lelki tisztátalanság és a szorongás jelképei
- Gregor összes foglalatossága (újságolvasás, menetrend tanulmányozása, némi barkácsolás) – Gregor korlátoltságát jelképezi, szellemi dolgok iránti érdeklődésének minimális voltára utal
- Gregor szobája (szűk helyiség, melynek ablaka egy szürkésfekete tömbházra néz) – börtönszerűség érzetét kelti, jelképesen a világ, a szabályozott és monoton emberi élet börtönszerűségét fejezi ki
- Gregor kiürített szobája (négy faltól határolt üres helyiség, térbeli bezártság) – a magára hagyott Gregor életének bezárt jellegét hangsúlyozza
- Gregor szobája mint lomtár (benne lerakódó és összegyűlő szemét) – a testi-lelki megadást jelképezi
- alma – a mű legmegdöbbentőbb képe az alma, amellyel apja megdobja a féreggé változott Gregort, akinek az alma a hátába fúródik, ott elrothad, és rothadt állapotában elkíséri haláláig. Ez a hihetetlen, mégis érzékletes kép, a bogár hátába fúródott és ott rothadásnak induló alma képe a kafkai „két valóság” állandó egybejátszatását példázza.
- por (nemcsak Gregor szobáját, hanem őt magát is belepi a por: „a rothadt almát a hátában és körülötte a gyulladást egészen ellepte a por”) – az elhanyagoltság jele, nem törődnek vele, nem kell az övéinek.
- sebek – nemcsak elhanyagolják, hanem fizikailag is bántalmazzák a bogárrá változott Gregort. Fizikai sérülései szimbolikusan a családjától kapott lelki sebeknek felelnek meg.
- hegedűszó (Gregor húga hegedül az albérlőknek) – a rovartestben élő Gregort megragadja a zene, ami azt jelzi, hogy az átváltozással felébredt benne az igény a szellemi táplálékra, a művészetre. A féregtestben élő Gregor sokkal jobban élvezi Grete hegedűjátékát, mint az emberek. Emberi érzései egyre erőteljesebbekké válnak, ekkor válik igazán emberré.
- bankszolgai egyenruha (Gregor apjának öltözete) – komolyságot és méltóságot kölcsönöz Gregor apjának, akinek ez annyira tetszik, hogy otthon is egyenruhában jár. Az egyenruha a társadalmat fenntartó bürokratikus rend világát jelképezi.
- ébresztőóra (az időt jelzi, és azt jelképezi, hogy átváltozása előtt Gregor a polgári szabályosság világában élt) – az ember az idő foglya, mert az óra szerint él, rabbá teszi az időre való odafigyelés kényszere. Emberként Gregort szorongással töltötte el az idő múlása („fél hét”, „háromnegyed hét”, „hét óra”, „öt perc híján negyednyolc”), de féregtestben élve nem követi nyomon az időt, a napok, hónapok egybefolynak. A rovarlét öntudatlan időtlenséget jelent, amely egyfajta szabadságot ad. Gregor legszívesebben a mennyezeten lógva tölti az időt, miközben a rovarlét boldog önfeledtségét éli át – ilyenkor szabadnak érzi magát.
- beszéd (a féregtestben Gregor nem képes emberi beszédre) – a kommunikáció lehetetlensége elszigetelődéshez vezet, következménye a lelki bebörtönzöttség, az önkifejezés ellehetetlenülése, a személyiség megszűnése.
- kitinpáncél (a rovartest hátrésze) – a páncél a bezárkózás jelképe, bezárkózás a külvilág felé. Rejtegetik Gregort az emberek elől a családtagjai.
- féreg (Gregor annyi lehetséges dolog közül éppen féreggé változik) – a féreg a kisszerűség szimbóluma, egy jelentéktelen, eltaposni való, taszító, csúf élőlény. Arra utal, hogy Gregor a munkahelyén pont ilyen jelentéktelen ember.
Esztétikai minőség: groteszk, tragikomikus, és jó adag irónia is van benne. A tragikum ugyanis iróniával társul, a képtelenségnek pedig komikus, nevetséges vonásai is vannak. Az ellentétes minőségek kombinációja groteszk hatást kelt.
Groteszk képiségre példa: a rovartest (páncélszerű hát, ízelt has, kapálózó lábak) összekapcsolása az emberi környezettel (ágy, paplan) és az emberi cselekvésekkel (az ágyból való fölkelés).
Érdekesség: Kafka barátai később úgy emlékeztek vissza, hogy dőltek a nevetéstől, amikor az író felolvasta nekik az elbeszélést.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
