Értelmezés: Illyés olyan világot mutat be, amelyet jól ismer, hiszen ebből a világból származik. Nagyszülei kora a kiegyezés időszakára, szüleié a századfordulóra, saját kora az 1930-as évekre esik. A leírások, elbeszélések, vallomások a személyes kötődésről tanúskodnak, szűkebb hazája iránti szeretetéről, ám nem marad el a kritika sem.
A szegénységről, a bajokról is beszél (amelyek az egyszerű, sokszor primitív életformából fakadnak). A pusztai élet bemutatását nem övezi romantikus pátosz. Az író célja ugyanis az,, hogy változásokat elősegítő cselekvésre ösztönözzön.
Érdemes a művet összehasonlítani Petőfi verseivel és Móricz Tragédia c. novellájával. Szétfoszlik a romantikus puszta-kép, amit Petőfi megalkotott. Illyés azt a valóságot mutatja be, amelyből a Tragédia is született: a Puszták népe olvasásával még érthetőbbé válik Móricz novellájának társadalmi háttere.
És minden, amit leír, hiteles, hiszen személyes tapasztalatból fakad.
A személyes (gyerekkori) emlékek felidézése ellenpontot képez a tárgyias, tényszerű adatközléssel (a jelenlegi helyzetről). Amit Illyés gyerekként szépnek látott, vagy természetesnek érzett, azt felnőttként már szörnyűnek tartja.
A pusztai élet, a cselédek helyzete egyre romlott a nagyszülők fiatalkora óta. Már az ő számukra is állandó sorvadást jelentett ez az életforma, mert amúgy is sivár sorsukon csak tovább rontott a nagybirtok kapitalizálódása.
Mivel járt a kapitalizálódás:
- szigorúbb gazdálkodást vezettek be
- felszámolják a feudalizmus korának szabadabb élelemszerzési lehetőségeit
- bérek, cselédek sorsa viszont a régi maradt
A ’30-as évekre a pusztai cselédek helyzete még tovább romlott.
Ez a kemény, sivár életforma deformálja a személyiséget: az a fizikai nyomorúság, amit ezek az emberek átélnek, a tudatukban is megjelenik, a gondolataik is tükrözik a nyomorúságot.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy világuk érték nélküli lenne. Ha az életük szegényes, értékhiányos is, azért vannak értéket jelentő és értéket megőrző, megtartó erejű eseményei, pl. esküvő (a felnőtt élet egyetlen, nagy öröme), vasárnap délutánok (szabadidő).
A mű értékvilágában egyéni és közösségi értékek is megjelennek:
- család, szűkebb közösség értékközvetítő és értékőrző szerepe
- gyermekkor (az otthonosság, emberség időszaka, idill)
- népi kultúra, népművészet identitásformáló ereje
- emberi tartás és erkölcs belső parancsai
- hétköznapok és ünnepek rendje
- szerelem
- istenhit vagy istentagadás lehetősége
Nagy álmuk, legfőbb céljuk: önálló, „szabad” emberré válni, azaz felemelkedni a nemzetbe (a nemzet alatti életből). Ez számukra a legnagyobb érték, ezért az elbeszélő számára is ez a legnagyobb érték. Ha a pusztaiak álma megvalósul, akkor értékhiányos életük értékekben gazdaggá válna, és ezáltal a nemzet is gazdagodna.
Felemelkedésük olyan cél, melynek megvalósulásáért az egész nemzet felel, azonkívül a nemzetnek is érdeke.
Illyés bemutatja, hogy a nemzet alatti lét miatt a pusztai cselédség nem felel meg a kor magyarságképének sem. Hiszen a „büszke, dicső, szabad” nemzetben milliók élnek szégyenletes szolgasorban, és ez a szolgaság átsugárzik az egész magyarságra (nemcsak a „nemzet alatt”, hanem a „nemzetben” élőkre is). Így aztán Illyés nemzetszemlélete önkritikus jellegű.
Ha a pusztai cselédek fel tudnának emelkedni szociálisan és kulturálisan, és a nemzet részévé válnának, akkor az egész nemzet egészségesebb lehetne.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
