Munkássága: Illyés életműve szerteágazó, szinte minden műnemben alkotott valami jelentőset. Bár költőként indult, azokkal a prózai művekkel vált ismertté, amelyeket az 1930-as években írt, és amelyek a népi mozgalomhoz kötődnek.
Első versét 1920-ban közölte a Népszava (név nélkül). Első verseskötete, a Nehéz föld 1928-ban jelent meg a Nyugat kiadásában.
Avantgárd költőként indult (hatott rá az aktivizmus, az expresszionizmus, a dadaizmus és a szürrealizmus), de nem volt igazán avantgárd alkat. Az emigrációból való hazatérése után a újrealista hullámba kapcsolódott be (főleg ahogy szembesült a hazai valósággal).
Az 1930-as évek elejétől költészetének legerőteljesebb vonulata az ún. lírai realizmus: a versben a tárgyak és személyek eredeti összefüggéseikben jelennek meg, valóságos térben és időben, és a vers a valóság logikája szerint épül fel.
Ezt a tárgyiasan életközeli lírát a súlyos társadalmi bajok és egyfajta közösségi küldetéstudat („nem menekülhetek”) hatására kezdte művelni.
Anélkül tudott a nép költője lenni, hogy a kultúrát megtagadta volna, és a kultúra költője anélkül, hogy a népet megtagadta volna (ezért Babits is méltatta).
A költészethez hasonlóan az epikát is megújította ugyanebben a szellemben: elbeszélő költeményeiben gyermek-és ifjúkorát idézi fel, idill és tragikum egységbe forr bennük.
Ars poeticája prózájában is érvényesül. Szépprózai művei nehezen sorolhatók be a hagyományos műfajok közé. Művei több műfajt, esszét, tanulmányt, vallomást, tárgyias tényközlést, önéletrajzot, szociográfiát vegyítenek magukban.
A ’30-as években sorra jelentek meg fontos művei.
- Három öreg (elbeszélő költemény, 1931) – új népiesség irányzatba tartozik, a költő két nagyapjának állít emléket, és egy öreg béresnek, aki írni tanította
- Pusztulás (úti jegyzet, 1933) – az ormánsági egykézésről szól, és hatalmas, éveken át tartó vitát váltott ki (a népi mozgalom, és a népi-urbánus vita mérföldköve lett)
- Puszták népe (irodalmi szociográfia, 1936)
- Petőfi (monográfia, 1936) – fontos mintakép volt Illyés számára a nagy költőelőd, Petőfi, akinek életét, munkásságát, forradalmárságának szépségét és veszélyeit elemzi
- Rend a romokban (verseskötet, 1937) – Illyés illúziótlan, rendíthetetlen hűsége a szegényekhez, és jobbító szándéka jut kifejezésre (szatíra, irónia, vallomás és tényközlés jellemzi líráját)
- Magyarok (naplójegyzetek, 1938)
- Összegyűjtött versek (gyűjteményes kötet, 1940)
- A tű foka (dráma, 1944) – a néphez való hűség legjobb megoldását keresi első drámájában.
- Hunok Párizsban (regény, 1946) – az 1920-as években szerzett párizsi élményeit sűrítette regénnyé. Sokrétű mű, a világváros hangulatai, a munkásmozgalom, a művészet és a művészélet mellett a legszemélyesebb élményekről is eleven képet ad (Illyés mindig vonzódott az önéletrajz különféle változataihoz). Egy nagyszabású epikai vállalkozás bevezetése lett volna, de a politikailag motivált, kedvezőtlen kritikák miatt az író végül elállt a tervétől.
Csalódottan látta, hogy a szocializmus kirekesztette a népet az ország formálásából, ekkor írta Egy mondat a zsarnokságról c. híres versét, amely évekig nem jelenhetett meg.
A nehéz évek művészileg serkentően hatottak rá, 1956 után jelentek meg nagy hatású lírai művei:
- Kézfogások (verseskötet, 1956) – ebben a kötetben jelent meg a híres Bartók c. vers, amely a nép megszólalási jogát hirdeti elementáris erővel
- Dőlt vitorla (verseskötet, 1965) – a tárgyias lírát gondolatiság, filozofikusság itatja át (nagyobb ívű képzettársítások)
- Fekete-fehér (verseskötet, 1968)
- Mindent lehet (verseskötet, 1973)
Drámaírói munkássága az ötvenes években kezdett kiteljesedni történelmi drámákkal, amelyek középpontjában a nemzeti önvizsgálat áll. A történelmi sorsfordulók tanulságait kutatja, és arra figyelmeztet, hogy a vezetők és a nép (a vezetettek) viszonya meghatározó az ország, a nemzet sikeressége szempontjából. Fontos művei:
- Ozorai példa (dráma, 1952)
- Dózsa György (dráma, 1956)
- Fáklyaláng (dráma, 1963) – Illyés legismertebb drámája, mely Kossuth és Görgey vitáját viszi színre a szabadságharc végnapjaiban. Mindkettő nagy formátumú személyiség, de teljesen különböző alkat, és mindkettejük igazsága körvonalazódik. Illyés sok más történelmi drámájához hasonlóan itt is ellentétes eszmék konfliktusát mutatja be, amelyek egy történelmileg sorsdöntő helyzetben csapnak össze.
- Tiszták (dráma, 1971) – Illyés történelmi drámáinak egy másik típusát képviseli, mely a hatalom és az erkölcs viszonyát vizsgálja
Kései szépprózai műveiben is a megújulás útját járta, és vissza-visszatért önéletrajzi műveinek világához:
- Ebéd a kastélyban (regény, 1962) – bizonyos mértékig a Puszták népe folytatásának tekinthető, mert az 1945 utáni világot mutatja be (mely sokat változott a Puszták népe világához képest).
- Beatrice apródjai (regény, 1979) – a Hunok Párizsban előzményeit beszéli el, középpontjában közvetlenül a háború utáni események állnak.
- Kháron ladikján (esszéregény, 1969) – műfajilag az esszé és a napló határmezsgyéjén áll, az önéletrajziság is megjelenik benne. Az író az elmúlással néz szembe, kései művei közül ez a legfontosabb.
Szépirodalmi munkássága mellett jelentősek esszéi, tanulmányai, naplójegyzetei, interjúi, műfordításai és népmese-feldolgozásai is.
- Hajszálgyökerek – több évtized terméséből válogatott esszék, riportok, interjúk és útirajzok kaptak helyet benne. Fő témája a nemzeti érzés, a magyarság nemzeti összetartozásának tudata. A magyar irodalom, tágabban a magyar értelmiség társadalmi szerepét értelmezi újra.
Életműsorozata 22 kötetben jelent meg (1969-86 között), naplójegyzetei 8 kötetben láttak napvilágot (halála után).
Fogadtatása: nemzedékének vezéregyénisége volt, szakmai és közönségsikert is aratott. Háromszor kapott Kossuth-díjat (1948, 1953, 1970), és több rangos nemzetközi kitüntetést is átvehetett (pl. 1969-ben a nemzetközi PEN Klub alelnökévé választotta).
Helye a magyar irodalomban, jelentősége: az avantgárd áramában kezdett írni, majd a Nyugat köréhez és a népi írók mozgalmához tartozott, végül nemzeti költővé vált. Egyfajta közvetítői szerepet töltött be, eltérő nemzedékeket és mozgalmakat kapcsolt össze. Egységbe olvad nála a magyarság és az európaiság, a patriotizmus és a nemzetköziség. Nemcsak írói munkássága, hanem közéleti szerepvállalása is jelentős.
Íróként nemcsak hivatástudattal, hanem felelősségérzettel is rendelkezett. Látta a demokrácia hiányosságait, és tenni akart valamit a kisemmizett dolgozó tömegekért. Ennek érdekében 1945 előtt a szociális problémák megoldását szorgalmazta, 1945 után pedig rámutatott a demokrácia és a diktatúra ellentétére, és a nemzeti eszmét képviselte.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
