A lírai én nem találja a helyét, elhagyatottnak érzi magát, és el van keseredve, nem találja az élet értelmét. És erre lesz egyfajta reakció az a dac, ami a következő hat sorban jelenik meg.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Felveti az ördöggel való cimborálás gondolatát: akár a lelkét is eladja, ha kell. Annyira el van keseredve, hogy már mindenre képes. A 3. versszakban tisztaság érezhető, ami ellentétben áll a legsúlyosabb bűnnel, az emberöléssel, amire a beszélő képesnek érzi magát, hiszen már olyan kétségbeesett, hogy kész volna bármilyen szabály megszegésére, bármilyen erkölcsi norma felrúgására.
A strófában megjelenő tisztaság azt jelzi, hogy tetteiért nem a lírai én okolható, hanem az a helyzet, amelyben élni kénytelen.
Elkeserítő helyzetéből következik, hogy anarchistaként lázad, és igazságot akar szolgáltatni magának. És ha a társadalom megbünteti érte, akkor még a halála után is lázadni fog.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
Persze ez az igazságszolgáltatás inkább mesei, jelképes, a népköltészetből eredő motívum. Nem reális.
A zárlatban ez a furcsa, meghökkentő nyugalmat árasztó kép akár fenyegetőnek is értelmezhető, de önsajnálatnak is fel lehet fogni.
A lírai én épp azért veszi semmibe a társadalom törvényeit, mert tudatában van annak, hogy ő tiszta. Innen a cím is: Tiszta szívvel. Ez egy erkölcsi vágyat jelez: azt, hogy igénye van a szépre és a jóra. El is érzékenyül az utolsó versszakban.
Pont a tisztaság a hangsúlyos motívum: ő nem azt tartja értéknek, amit a kor társadalma (konvenciókat), hanem az általános emberi értékeket választja. Amit Horger Antalék tartottak értéknek, azt ő valóban elutasította.
A vers egyszerre értelmezhető panaszként és vádként is. Felmerülhetnek az olvasóban azok a kérdések, hogy:
- Ki vagy mi az oka a beszélő nincstelenségének?
- Kinek panaszkodik a lírai én?
Ez a vers nemcsak József Attila életérzését fejezi ki, hanem az egész háború utáni nemzedékét. Az emberek kilátástalannak érezték a sorsukat. Mégis nagyon személyes jellegű a vers, sok olyan dolog van benne, amit a költő a saját életében megtapasztalt (pl. éhezés).
A korszak fiatalsága kilátástalan helyzetben volt. A vers üzenete az, hogy az értékek hiánya még a tiszta szívű embereket is bűnbe sodorja. Érdekessége a modernsége, ugyanakkor nagy formafegyelem is jellemzi.
