József Attila: Tiszta szívvel, Levegőt!, Óda. Klárisok, Medáliák, Holt vidék, Külvárosi éj, Téli éjszaka, A város peremén, Reménytelenül, Eszmélet, A Dunánál, Nagyon fáj!, Nem emel föl, Kései sirató, Flórának, Ars poetica, Bukj föl az árból, Hazám, Tudod, hogy nincs bocsánat

A cím egy minőségjelzős szerkezet, amely a lírai én őszinteségét, elszántságát fejezi ki.

A Tiszta szívvel kettős tagolású vers, anaforás szerkezete van (ugyanazzal a szóval kezdődő sorok: „Se istenem, se hazám, se…” stb).

Verselése ütemhangsúlyos, a népdalokra emlékeztető páros rímeket találunk benne. 4×4 soros verssorok alkotják a verset, a szótagszám 4/3.

Ősi felező ritmusú, tagoló vers (az első tagoló vers a magyar irodalomban az Ómagyar Mária-siralom). Az első két strófa a vesszőnél tagolódik, a második két strófa értelmi tagolású.

Retorikailag egyszerű ok-okozati viszonyra épül a vers. Fő kifejezőeszközei ismétlés, szóismétlés, anafora, ellentét, fokozás, alliteráció, tagadószó.

Szerkezete 3 egységre tagolható.

Az 1. egység (1. versszak) a lírai én helyzetének leírása, negatív képek sorozata.

A 2. egység (2-3. versszak) a következményt rögzíti: eladja a lelkét. A hiányokat sorolja fel, fizikailag és lelkileg kisemmizett ember voltát hangsúlyozza. Keresi a megoldást, a kiutat.

A 3. egység (4. versszak) a zárlat. Egy miniatűr balladának lehet mondani.

Az első 2 versszak nominális stílusú, a 3. és a 4. versszak verbális, így dinamikusabb.

A versbeli ellentétek:

  • az első 6 sor statikus, a második 6 sor siváran drámai
  • az első 6 sor jelen idejű, a második 6 sor jövő idejű, és feltételes módot használ
  • az első 6 sor tényeket rögzít, afféle állapotrajz, a második 6 sor a lírai én reakciója

 

Az első hat sorban egy olyan ember leírását adja, akit mindentől megfosztottak, a legalapvetőbb létszükségleti dolgoktól, a legelemibb életfeltételektől is. Felsorolja az értékeket (érzelmi értékeket, szellemi értékeket, biológiai szükségleti cikkeket), amikkel ő nem rendelkezik.

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.

Ez a hiány ugyanakkor egyfajta tagadás is: megtagadja a társadalmat. Nagyon nyomatékos ez a tagadás: 9 tagadószóval fejezi ki az első hat sorban.

Harmadnapja nem eszek” – ez szó szerint igaz, József Attila valóban nem evett gyakran napokig. A versben a nyomorúságos élet jelei is megnyilvánulnak.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!