József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat (elemzés)

A Tudod, hogy nincs bocsánat műfaja gondolati költemény, hangulata nyomasztó, elkeseredett, reménytelen. A mű egy szenvedélyes drámai párbeszéd, amelynek csak az egyik felét halljuk, de abban jelen van a másik fele is, amit nem hallunk, csak kimondatlanul, rejtetten van jelen.

Típusa szerint létösszegző, önmegszólító vers. Az önmegszólító verstípus Balassi óta jelen van a magyar költészetben, de a 20. században volt a leggyakoribb.

Az önmegszólító versben a költő egy kiélezett élethelyzetben megszólítja önmagát mint válságban levő személyiséget, és összegzi azt a belső vitát, amelyet önmagával folytatott, kijelölve a követendő utat, magatartást, vagy az új szerepet, ha a régi tarthatatlanná vált. Tehát az önmegszólító vers azon a ponton szokott megszületni, amikor a költő legyőzi a válságot, amikor már felismerte, hogy mit kell tennie.

József Attila esetében ez a felismerés azt hozza, hogy számára csak egyetlen „szerep” lehetséges immár, és az a halál (ezt egyértelművé teszik ezek a sorok: „A fű kinő utánad”, „Most hát a töltött fegyvert / szorítsd üres szivedhez”). Így nála az önmegszólító vers egyben végső létösszegzés is.

A vers szóanyaga a törvényszéki tárgyalás légkörét idézi fel (bűn, bizonyság, titok, tanú, pör, pártfogó, hamis, igaz, romlott, fizetett, vádolni, fogadkozni, könyörögni, titkokat meglesni stb.). Ez a légkör növeli a drámaiságot, a feszültséget.

A vers kulcsmondata: „Légy, ami lennél: férfi.” Ebből az alapmondatból nő ki a költemény szövege. A vers minden része ezzel a mondattal van függőségi viszonyban. A teljes vers ismeretében derül ki, hogy a mondat azt jelenti: legyél azzá, ami akkor lennél, ha külső és belső helyzeted megengedné, azaz legyél önmegvalósító, személyiségét megalkotó férfi.

Fontos a bűn, a bűnösség, a bűntelenség és a bűnhődés gondolatköre is, amely az egzisztencialista filozófia egyik központi gondolata. József Attila ismerte Heidegger munkásságát, szemléletmódja hasonló a filozófuséhoz.

Kifejezőeszközök: hasonlat, ellentét, felszólítások, anafora. József Attila jelképszerűen fölvillantott képekben általános érvénnyel beszél saját életéről.

A mondatviszonyok és a szerkezeti részek viszonya legtöbbször jelöletlen. Mellérendelő mondatai véglegesnek hatnak, evidenciaszerű bizonyosságot sugallnak, szentenciaként hatnak. Általában igazságot, erkölcsi jellegű megállapítást, ítéletet fejeznek ki.

A vers formailag négysoros strófákból áll, rímelés: x a x a. Verselése időmértékes, jambikus lüktetésű. Többnyire minden sor egy külön mondat.

Címe mondatcím, utal a sokszor visszatérő bűn-büntetés-bocsánat motívumaira. A címben önmagát szólítja meg a költő. A bocsánat szó a keresztény szóhasználatban egy különös kegyelmi állapotot jelent annak, aki bocsánatot tud adni és kapni. A cím azt fejezi ki, hogy a lírai én magára hagyott ember: nincs neki bocsánat se égen, se földön.

A vers retorikai felépítésű: állítás-bizonyítás, indoklás, ok-okozat követi egymást.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!