A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából műfaja hosszúvers, típusa önvizsgáló vers, lírai kompozíció.
Műnemi jellegzetessége, hogy népballadai ihletésű. A líra és az epika műneme keveredik benne, ezért belső líriko-epikus vagy líriko-descriptív versnek lehetne nevezni. Belső történéseket jelenít meg epikusan, ill. belső állapotokat jellemez egymásra torlódó képekben. Ugyanakkor drámai jellegű dialógus is található a szövegben.
A vers egy népének, egy ún. kolinda újraköltése: szövegének átdolgozása, újraértelmezése (parafrázisa). Célja a költő saját gyötrelmeinek, vívódásainak kifejezése. Az ősi anyagot bonyolult szerkezetté alakítja át Juhász Ferenc.
Hangneme drámai, indulatos, feszült. A népi és a modern költészet eszközei keverednek benne: balladaszerűség jellemzi, ugyanakkor stílusa, képalkotása merészen expresszionista, szürrealista. Az egymásra torlódó elemi képek komplex képekké szerveződnek.
Ihletforrások:
- népköltészet – kalendálás (téli ünnepi szokás, termékenységvarázslás, egy párbeszédes formájú rítus)
- balladisztikus vadászkolinda – a kalendálás egyik formája a vadászkolinda előadása, amely pogány eredetű karácsonyi népének, alapelemei: 1. szarvasvadászat, 2. átváltozás
- Bartók Béla Cantata profana című, 1930-as művének szövegkönyve, amely a vadászkolinda két erdélyi román változatára épült, kiegészülve a magyar eredetmonda csodaszarvas motívumával. Juhász Ferenc több helyen szó szerint is utal a Bartók-féle szövegre.
A bartóki műben a szarvassá változott fiúk kilencen voltak (számmisztika 9-ese) és apjukkal beszélgettek. A történet szerint a fiúk a felnőtté válás során szembeszállnak apjukkal. Átváltozásuk, elzárkózásuk egy új nemzedék, egy új közösség létrejöttének jelképévé vált. Juhász Ferenc műve egyszerre felidézi és át is alakítja a Cantata profana motívum-és jelképrendszerét.
A cím mondatcím, egy cselekvés megnevezése. A vers hősének, a szarvassá vált fiúnak a helyzetét határozza meg. Az elvarázsolt fiú stilizált alakjában természetesen a lírai én jelenik meg, aki a teljes élet közvetlen közeléből (a titkok kapujából) tekint vissza az otthagyott világra.
Az alapszituációt a titkok (= felnőtt élet) kapujában álló fiú, az őt hívogató anya és a halott apa hármasa határozza meg.
A vers szerkezete a kolinda motívumaira épül:
- párbeszédes forma+narrátori szólam (a párbeszéd egy szarvassá változott fiú és az édesanyja között folyik)
- a hívogató gyermekjátékokat idézi: hívás – tagadó válasz – kérdés – magyarázat – az ok részletezése. Az anya fő érzelme a szeretet, a fiúé az elszakadás fájdalma, hiszen visszatérése lehetetlen
- polifonikus, azaz többszólamú. A két fő szólam az anyáé és a fiúé.
A szarvassá vált fiú továbbra is érti az emberi beszédet, érti anyja szavát, de csak „szarvas-hangon” tud válaszolni, amit az anya nem ért meg
Motívumok:
- anyai szeretet
- halál:
- halott apa – a mindenség, a világ végzetszerűsége
- szarv (a fiú elvarázsoltságát jeleníti meg) – ravatalgyertya
- szarvassá változás – az elvarázsoltság a kiszakadást, a mássá levést, a nagyságot jelképezi. Az elvarázsoltság tárgyi jelképe a szarv.
Juhász Ferencnél az elvarázsoltság és a küzdés tudata egyszerre jelenik meg. Bartók művében a szarvasfiúk szabadságot és megnyugvást találtak a „tiszta forrásnál”.
Montázselemek: népdal, ráolvasó, varázsige, hősi ének
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
