A versben megjelenik a 20. századi környezet: a modern technika kifejezései (repülőgép-szakkönyv, villany-hálózatok, vegyi-fények, vas-hidak, villamosok, nyüzsgő nagy-város, nagy gyár stb.). Mintegy betör a nyelvileg is archaikus, régies, ősi hangulatot idéző világba ez a sok jelenkori, modern képződmény. Juhász Ferenc egymásba tükrözteti az archaikus és a modern tartalmakat: a szarvasfiú erdei környezetét és a modern nagyvárost.
Az anya óvja a fiát ettől a városi, modern, technicizált életmódtól, amely szerinte ártani fog a fiának („vas-hidak, villamosok habzsolják föl a véred, / rajtad naponta száz sebet ütnek, te sose ütsz vissza”).
Az „átalakult” fiú azonban minden porcikájában érzi a pezsgő modern életet, ő élni akarja ezt az életet („szarvam minden hegye kettős-talpú vas-villanyoszlop, / szarvam minden ága magasfeszűltségű-áramvezeték, / szemem nagy kereskedelmi hajók kikötője, ereim fekete kábelek, / fogaim vas-hidak” stb.).
Nem akar visszamenni, hiszen a felnőtté vált fiú természetes közege nem a szülői ház, hanem a nagyvárosi modern világ, ahol megvívja a maga harcait. A gyerekkora, ami az anya számára még most is élő, számára már a múlté („ki tudja hol van édesanyám, ki tudja hol van az én ifjúságom?”).
Ugyanakkor a modern világ birtokbavétele a halál motívumával kapcsolódik össze: a fiú kijelenti, hogy csak akkor fog visszatérni édesanyjához a szülői házba, amikor haldoklik. Azaz meghalni megy majd haza: „Csak meghalni megyek, meghalni oda vissza”, „csak meghalni megyek édesanyám: / kiteríthetsz majd a szülői-házban”, „S majd ha a húsom bomlik széjjel,(…) / akkor leszek a kisfiad újra”.
Ez azért is különös, mert a természet rendje szerint a fiúnak nem kéne arra számítania, hogy hamarabb fog meghalni, mint az édesanyja. Bizonyára úgy érzi, a modern életben vívott harcok majd „halálra sebzik”, legalábbis metaforikusan, azaz bele fog bukni a harcaiba, és a kudarcával tér majd haza. Nem azért, hogy éljen, mert akkor már lelkileg halott lesz.
A szarvassá változás, az elvarázsoltság a kiválasztott ember sorsát, kínjait, szorongásait érzékelteti, aki az ösztönös létezés helyett a tudást, a mindenség titkainak megtapasztalását választotta.
A verselés csapongó, vannak benne népballadai hatosok, nyolcasok, máshol a szabadvers kötetlenségét mutatja.
A mű üzenete rendkívül összetett. Sokféleképpen értelmezhető:
- Juhász Ferenc a maga életrajzából formált egy vallomásos mondát – a történelem mélyére süllyedt nemzedék üzenetét kiáltotta el.
- A nehéz körülményekkel, az elhivatottság kínjával és szorongásaival küzdő népi tehetség drámája.
- Az elvágyódás és a visszatérés a „tiszta forráshoz”.
- A kiválasztott ember, a művész, a géniusz sorsa, aki a mindenség titkaival, élet és halál szabadság és szükségszerűség, tudatos és tudattalan ellentéteivel birkózik.
- Egy ősien bensőséges és egy modernül bonyolult világ határán álló ember élményei.
- A költő ars poeticája: a világot nem lehet a saját kis zárt, falusi társadalmi-szellemi világunkból megérteni.
A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából kapcsolatba hozható más művekkel, pl. Nagy László Csodafiú-szarvas című fiatalkori versével, melynek alapja és forrása egy regösének, amely a 20. században már csak gyerekjátékként élt. A regösének ősi állata a szarvas, témája a felnőtt életbe való beavatás. A csodafiúszarvas ősi jelkép, ember is és állat is, az eredetmondákig vezethető vissza; a versben az emberi lét szimbóluma.
