Jellegzetesek a saját életére, életrajzára való utalások.
- Az érsekújvári emlékeket megidéző szövegrész központi eleme az apától való elszakadás motívuma és az elutasított jövőkép: „valamikor azt hitte az öreg 21 éves koromban káplán leszek / az érsekújvári plébánián”. Egyszerű, tanulatlan szülei egyetlen fiukat valóban taníttatni akarták, hogy többre vigye az életben, mint ők. Papnak, értelmiséginek szánták, de Kassák vasmunkás akart lenni, és büszkén vitte haza édesanyjának a rossz bizonyítványt, ugyanakkor sajnálta is őt, tudta, hogy nem ezt érdemelné az édesanyja.
- „de éppen tíz esztendővel előbb sporni úr lakatosműhelyében / ettem a füstöt” Sporni úr műhelyébe vették fel, és valóban végig is járta a 7-8 éves inasiskolát. Vézna gyerek volt, de mindent végigcsinált, mert úgy gondolta, vasasnak lenni az valami. A mestervizsga után pedig el kell menni világot látni. Dolgozhatott volna vasasként a helyi vasútállomáson, lett volna neki hely, de ő többre vágyott: előbb Győrbe, majd Pestre ment.
- „1909 április 25 / Párisba készültem gyalog a faszobrásszal” A versben említett „faszobrász”, akivel elindult Kassák világot látni, egy Gödrös nevű barátja volt, aki rajzot tanult, és aki nem volt végig mellette.
A „szittya”, aki vándorlásai közben másik útitársa volt Kassáknak, és aki Chilébe készült vallásalapítónak, de aztán trippert (nemi betegséget) kapott, szintén valóságos személy: egy Szittya Emil (1886-1964) nevű festő, aki Párizsban telepedett le. Nemcsak képzőművészettel, hanem irodalommal is foglalkozott, tájékozottabb volt Kassáknál a művészetek világában, és a csavargásuk idején sokat segített neki.
- „már tipikus csavargók voltunk jól megnevelt bolhákkal a hónunk alatt” Nagy sebességgel mentek, de gyalogosan és a szabad ég alatt aludtak, mint az igazi csavargók. Ezért esik szó a versben a hónuk alatt levő bolhákról, amiket összeszedtek. Elindultak felfelé a Dunán Ausztriáig, Bécsben három napot töltöttek. Nem volt pénzük, ezért loptak és hajléktalanszállásokon aludtak. A nagy úti cél Párizs volt.
- „szerettük az árokba hullott gyümölcsöt / a savanyútejet / és a zsidók hitközségi kasszáit” Csavargásai során Kassák úgy szerzett pénzt, hogy kiadta magát zsidónak, csak azért, hogy a rabbi pénzzel támogassa, és miután megkapta a pénzt, szemébe röhögött a rabbinak. A kinézete minden volt, csak nem zsidós, mégis volt képe hozzá.
- „én láttam párist és nem láttam semmit” Ez egy elég sommás minősítés. Nagy volt már az Ady utáni pang, s Párizs már egy kicsit dekadens, enervált, lefelé hajló művészetét mutatta Kassák felé. Kassák nem kapta meg azt az élményt Párizstól, amire számított, amit várt volna, ezért kiábrándulást élt át. És nemcsak a művészet, hanem a forradalmak városaként is csalódást okozott neki Párizs, amely a régi típusú forradalom szimbóluma volt, míg ezzel szemben az új típusú forradalmat Moszkva jelképezte.
- „szeretőm másállapotban várt rám az angyalföldi állomáson” Nem Simon Jolánról van szó, aki szavaló-versmondó előadóművész volt, és akivel Kassák vadházasságban élt (hivatalosan soha nem vette feleségül, de felvállalták egymást), hanem egyik szeretőjéről. Valóban volt egy balkézről született gyereke, aki korán meghalt. Apának nem volt jó: soha meg nem látogatta se az anyát, se a gyerekét.
A vers záró sora rendkívül talányos: „s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.” Itt a repülés motívuma nem madarakhoz vagy gépmadarakhoz kapcsolódik, hanem egy nikkel szamovár repül el, amely valószínűleg az oroszországi forradalomra utal (mert a korábbi orosz motívumokhoz kapcsolódik: ezüst szalamander, teherbe esett teáskanna stb). Kassák összekötötte a technikai csodát, a repülőgépet a társadalmi változások reményével.
Ugyanakkor ez a kép koránt sem egyértelmű, a rájátszás nagyon áttételes és nagyon groteszk, de talán épp ez fejezi ki legjobban a helyzet ellentmondásosságát: volt remény a forradalomra, ugyanakkor Magyarországon ebből a szempontból 1922-ben rosszabb volt a helyzet, mint 1909-ben, amikor Kassák bejárta Nyugat-Európát.
A ló meghal a madarak kirepülnek szabad vers, így verselése nem feleltethető meg a hagyományos ritmikáknak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a műnek nincsen formája, hanem azt, hogy maga a nyelv a formája. Ez egy szigorúan megkomponált mű, csak éppen hagyományos versforma nélkül. A visszatérő motívumok és a sorok hosszúsága tagolják a verset.
