Alapmotívumok. A mű szervezőelve az utazás homéroszi toposza, annak minden, az évezredek alatt rárakódott lehetséges jelentésrétegével (önkeresés, tapasztalatgyűjtés, szerencsét próbálás, beavatódás stb.). Az utazás nemcsak valóságos térbeli vándorlás, hanem szellemi és politikai utazás is.
Számos mintája volt a versnek: Kassákra hatottak olyan művek, amelyekben az utazás, a csavargás a központi elem, pl. két híres francia, Apollinaire Égöv (1912) és Blaise Cendrars Transzszibériai expressz (1913) című verse, amelyek szintén emlékeket idéznek fel, valamint Jack London és Makszim Gorkij művei.
Kassák a versben vándorlását és Párizsba érkezését írja le. Útvonalának főbb állomásai Bécs, Stuttgart, Brüsszel és Párizs voltak. Az elbeszélt eseménysor első és utolsó szakasza laza keresztet alkot, mivel a vers hőse Pestről indul 1909. április 25-én, és Pestre érkezik vissza az angyalföldi állomásra. A záró részben hazatér az anyjához és a szeretőjéhez.
Kassák bőven él a szövegközöttiség (intertextualitás) eszközeivel, ezzel hangsúlyozottan a költőiség jelentésmezeje felé tolva el a szöveg „értelmezési tartományát”. Utalások: „s tudtam csak föl kellene hasítani a szügyemet és tiszta / arany csurogna ki a szívemből” (Ady Endre Harc a Nagyúrral című versére utal, erre a sorára: „Hasítsd ki hát aranyszügyed.”).
Konkrétan, név szerint is megemlít számos korabeli művészt és költőelődöt (Marinetti, Zola, Ady Endre, Apollinaire) és önmagát is beleírja („én KASSÁK LAJOS vagyok”), egy helyen a szeretőjével nevezteti meg magát („Kasikám”).
Kifejezőeszközök: egy ilyen hosszú terjedelmű költeményben értelemszerűen szinte az összes lehetséges retorikai alakzat és költői kép elő kell, hogy forduljon. Nem elsősorban a nevük és számuk számít, hanem az a szokatlan mód, ahogyan egymásra hatnak. A szerző ugyanis egy költői képet sem teljesít ki.
Ez a poétika hangsúlyozottan a nyelvben létezés poétikája, hiszen így a szöveg nem fog semmire sem vonatkozni saját magán kívül, ezáltal azonban olyan intenzív lesz, hogy a jelentés esetleges felfejthetetlensége ellenére is élvezhető.
Példák a költői és retorikai eszközökre:
- megszemélyesítés: „némelyek vállán New York felhőkarcolói virrasztottak / mások szeméből vörösen kikönyökölt a gyűlölet”, „nevettek ránk a városháza arany cirádái”
- hasonlat: „szép volt mint egy fiatal bulldog”
- metafora: „lángok virágoztak ki a szájából”, „az ember mindig be van csukva s bőre fölött észrevétlenül elszaladnak a világok”
- szinesztézia: „márciusok arany lobogói”, „ezüst gitárokon úsztak hajnalban”
- költői kérdés: „ó hát mért is szült minket az anyánk ha nem tudott / mindjárt házat is tojni a hátunkra?”
- költői felkiáltás: „ó Oroszország te elátkozott föld”
- felszólítás: „európa hozzánk hasonló szerencsétlen fiai / segítsetek segítsetek!”
- ismétlés: „segítsetek segítsetek!”
- tipográfiai kiemelések: „Ó PÁRIS! / PÁRIS!”
- anaforás sorkezdetek: „és mentünk naponta 60-70 kilométert / és mentünk a vastorony árnyéka felé”
- halandzsának minősíthető töltelékelemek, értelem nélküli kifejezések, hangutánzó szavak: „ó dzsiramári / Ó lébli / ó Bum Bumm”, „papagallum / ó fumigó / papagallum”, „latabagomár / ó talatta / latabagomár és finfi”, „ho zsup ho zsup” (dadaista stíluseszköz) – ezek csak hangulati elemek, nem hordoznak jelentést
Stílus:
- köznapi, néhol durva, közönséges szavak: „az én szépen átgondolt jövőmet is beitta és kipisálta a sörrel”, „a kisváros ült a pocsolyában és harmonikázott”
- néhol ironikus, parodizál: „mi is az hogy civilizáció / az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni kezd a tetvektől / mi is az hogy családi kapocs / az ember holmi selyemszalaggal meghosszabbítja a köldökzsinórját / mi is az hogy istentisztelet / az ember félni kezd hogy ne kelljen félnie”
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
