A ló meghal a madarak kirepülnek rím nélküli, nagy terjedelmű, epikus szerkezetű szabad vers, műfaja hosszúvers.
Eposzi jellegű költemény, az epikus és lírai elemek különös egységet alkotnak benne. Az epikus elem az önéletrajzi jelleg, az 1909-es nyugat-európai csavargás, amely leíró-ábrázoló technikával jelenik meg, ugyanakkor ezt átszövi egy reflexív kifejező-értelmező réteg és egy dadaista abszurd réteg is.
A mű emelkedett stílusú, hangulata felfokozott, elragadtatott, intenzív. Többféle hangnem megtalálható benne: ironikus, patetikus, tragikus, humoros, groteszk. Hol ilyen, hol olyan.
Ábrázolástechnikailag is nagyon kevert műről van szó: hol tárgyias, hol képzetes, az elvont és a konkrét váltja egymást. Ennek célja a hitelesség és a szuggesztív hatás elérése: a valóságelemek hitelt adnak az elvont, irreális elemeknek, az irreális, elvont elemek pedig lebegővé, emlékszerűvé teszik a reális elemeket.
A ló meghal a madarak kirepülnek nagyon expresszív alkotás, mindig hirtelen kitörő, lassabb vagy gyorsabb mozgást mutat, de folyamatosan mozgásban van. Vannak sűrűsödő, lassuló részei, aztán újra megindul.
Típusa érték-és időszembesítő, önmegszólító.
Korstílus: az expresszionizmus, a szürrealizmus és a dadaizmus stílusjegyei találhatók meg benne. Stilárisan rendkívül összetett versről van szó, amelyben szinte minden avantgárd törekvés megtalálható, de nem egységes szintézisbe olvasztva, hanem hullámzóan: hol expresszionista, hol szürrealista, hol dadaista, sőt, néhol realista tendenciákat is mutat.
Az újabb elemzések a dadaizmust emelik ki legjobban, mivel Kassák költészettörténeti szempontból újító alakzatokat használ, amelyek döntően a dadaista nyelvhasználat eljárásaiból erednek.
Feltűnő a költemény visszatekintő, önéletrajzi jellege. Témája a mű alapját képező „nagy csavargás”, amit Kassák az Egy ember élete című önéletrajzi regényében rendkívüli részletességgel és szuggesztivitással írt le.
Fiatalkorában úgy érezte, világot kell látnia, tanulnia kell, így elindult és végigcsavarogta Nyugat-Európát. Megismerkedett az ottani szocialista mozgalmakkal és orosz kommunista fiatalemberekkel, és megnézte az arra érdemes műalkotásokat (egy nyelven se beszélt, de mindig ráérzett arra, hogy mi az értékes és mi az értéktelen).
Az elbeszélő ennek a nyugat-európai csavargásnak az emlékeit eleveníti fel, és utólagos reflexiókat is fűz hozzá. A mű korábbi értelmezői ebből kiindulva úgy gondolták, hogy A ló meghal a madarak kirepülnek témája a beavatódás, a költővé válás folyamata.
A költő-létre számos reflexió található a versben, ezért úgy tűnik, egy fejlődésszerű belső utat jár be a költő. A végére megtalálja az önazonosságát, ezért jelenti ki a zárlatban, hogy „én KASSÁK LAJOS vagyok”. Így lényegében a mű egy személyiség önmegvalósításának története, a beszélő a végére megtalálja önmagát. A zárlatban az elröpülő szamovár az elrepült éveket jelenti, de bár az idő repül és a kalandok véget értek, a személyiség maradandó.
Az újabb elemzők szerint viszont nem indokolt, hogy fejlődésregényként olvassuk a művet, hiszen A ló meghal a madarak kirepülnek egy visszatekintő önéletrajz, melynek végén az önazonosság magának a szöveg megalkotásának az eredménye.
Tehát nem egy valós életutat ír meg Kassák, hanem megkonstruál egy személyiséget, amely nem elbeszéli, hanem a hosszúvers által újraalkotja az életét. Tehát a zárlatban az „én KASSÁK LAJOS vagyok” kijelentés nem önmeghatározás, hanem egyszerűen csak a lírai én szerepek nélküli megnyilatkozása.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
