Kölcsey Ferenc: Himnusz (elemzés)

A Himnusz szerkezetét lekerekítettség, ugyanakkor aszimmetria jellemzi.

Szerkezete keretes: A1-B-A2. A keretversszakok az első és annak variációs ismétlését tartalmazó utolsó versszak. Ez a szerkezet az antikvitásig nyúlik vissza.

A keret arányos, a klasszicista retorika szabályai szerint épül fel. A köztes versszakok (a keret által közrefogott strófák) azonban aszimmetrikus szerkezetűek: áldás és átok párhuzama bontakozik ki, de a szenvedés, az aránytalanul nagy büntetés túlsúlya az uralkodó. Az isteni büntetés részletezése (4-7. versszak) nagyobb terjedelmet foglal el a versből, mint az isteni áldás leírása (2-3. versszak). Az arányok tehát eltolódnak.

Isten mint történelemformáló, nemzetek sorsát irányító erő először áldásokkal halmozta el, majd bűneit látva nemzeti sorscsapásokkal verte a magyarságot. Ezek a büntetések azonban túlméretezettek a beszélő szerint. Annyira nincsenek arányban a bűnökkel, hogy a nép már megbűnhődte a jövőbeli bűneit is, amiket még el sem követett. A vers alaptétele tehát a nemzeti bűntelenség.

A köztes versszakokban az alaptétel (nemzeti bűntelenség) igazolását olvashatjuk. Az arányok eltolása, vagyis a szövegalkotás módja a tételmondat legfőbb igazolásául szolgál, és a beszélő áldáskérésének is nyomatékot ad. A logikai érvelést a költő többnyire képekben fogalmazza meg. A vers felépítése retorikai jellegű, a himnusz műfaji hagyományait követi.

A Himnusz 3 szerkezeti egységre osztható fel.

Az 1. egység vagy A1 egység (1. versszak) odafordulás és Isten megszólítása, a könyörgés tárgyának megnevezése, áldás kérése és a kérés jogosságának indoklása: bűnei miatt már eleget szenvedett a magyarság, rövid argumentáció (érvelés).

Az 1. versszak utolsó két sorában hangzik el a vers bizonyítandó tételmondata: „Megbűnhődte már e nép / A múltat és jövendőt!”).

A 2. egység vagy B egység (2-7. versszak) a kérés részletezése, a magyar történelem bemutatása Isten és a magyarság viszonyának tükrében.

A lírai én arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi az oka annak, hogy Isten megvonta kegyelmét a magyarságtól. Ugyanakkor az isteni büntetés előszámlálásával bizonyítja azt, amit a tételmondatban állított.

Ez egy érvelő rész, amely 3 alegységre bontható fel:

• a 2-3. versszakban a dicső múlt képe jelenik meg. Isten és a magyarság kapcsolata a régmúltban harmonikus volt. Isten adományai: honfoglalás, bőség, hadiszerencse, Mátyás győzelmei, értékgazdagság.

A múlt mint értéktelített állapot szerepel. A fölhozott történelmi események és alakok (Bendegúz, Árpád, Mátyás, Kárpátok, Tisza, Duna, Alföld) már a 16. századtól kezdve alapvető toposzai voltak a nemzet sorsával foglalkozó műveknek. A lírai én több szöveghagyományból merít:

– Ószövetség, pl. „És kihozta a te népedet az Izraelt Egyiptomnak földéből jelekkel és csudákkal, és hatalmas kézzel” (Jeremiás 32.21)

–  magyar protestáns prédikátor írók munkái, pl. „Emlékezzőnk meg az magyar népekről, / Kiket a nagy isten nagy jóval szerete, / Ez országba hoza, igen megkazdagíta” (Farkas András: Az zsidó és az magyar nemzetről, 1538)

– Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem, pl. „Scitiábol, azt mondom, kihoztam üket, / Miként Egyiptusbul az zsidó népeket” (1.14.), „Tejjel mézzel folyó szép Pannoniában, / Megtelepítém üket Magyarországban” (1.15.)

Isten bensőséges viszonyt alakított ki a magyar néppel, kegyelme a honadásban (honfoglalás), és a bőséget kínáló élettér kiválasztásában nyilvánult meg. A búza és a szőlő (kenyér és bor) nem csupán a természeti gazdagság jele (bőségjelkép), hanem mint metonímiák az úrvacsorára, ill. az áldozásra, azaz az Istennel való harmonikus viszonyra is utalnak. A múlt harmóniájának oka Isten kegyelme („felhozád”, „általad nyert”).

Isten kegyelme ezen felül a török és a Habsburgok elleni honvédő harcok sikerességében is érzékelhető. A magyarok Isten kegyelméből tudták megtartani a hazájukat. A földrajzi helyek (Kárpát, Tisza, Duna, Kunság, Tokaj) az ország egészét jelölő metonímiák.

Kölcsey felfogása az ágostoni kegyelemtanon és a kálvinista predestináció-felfogáson alapszik, azaz tehetetlenek vagyunk Isten kegyelme nélkül.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!