Szerkezete:
A vers 8 sorból áll, és 2 fő részre tagolható: első 4 sora egy romantikus elbeszélést, a következő 3 sor viszont egy drámai jelentet sűrít epigramma-formába:
Az 1. egység (1-4. sor) romantikus hangulatú kép, leíró-elbeszélő rész: a költő bemutatja a várromot, az éjszakát, a váratlanul megjelenő szellemet és a múlt romjain mereng, amihez az ihletet Huszt várának romjai adják.
A 2. egység egy jelenet, amelyben a sírból kikelő árny megszólítja a lírai ént. Két részből áll.
- Az 1. rész (5-8. sor) kiemeli a jelen és a jövő fontosságát. A megjelenő múltbeli rémalak a merengés haszontalanságára hívja fel a lírai én figyelmét.
- A 2. rész (7-8. sor) csattanószerűen megfogalmazza a mondanivalót, a reformkor vezérgondolatát: szinte parancsként hangzik el, hogy a nemzetért való munka teremti meg a jobb jövőt.
Az első részben ölelkező rímeket találunk (a b b a), a második részben nincsenek rímek.
A Huszt verselése időmértékes, disztichon (hexameter + pentameter sorok kapcsolata), ami szintén klasszicista jelleg, de képei romantikusak (várrom, éjszaka, csend, temető, hold, éjfél, a sír és az abból kilépő rémalak – ez mind a romantika kelléktárából való festői kép).
Tanítása ellenben megint csak klasszicista. Hass, dolgozz. Kölcsey úgy érezte, akkor élhet az ember értékes életet, ha a haza érdekét szolgálja.
A cím egy vár neve, amely metaforikus jelentést sugall. Huszt vára a 14. században épült, romjait Kölcsey 1825-ben meglátogatta. Nagy hatást tett rá a magas hegy tetején álló várrom, így a vers helyszínéül is ezt választotta: a lírai én épp ott tartózkodik (első személyben fogalmaz, innen tudjuk). A cím egy metaforát is rejt, mivel a költő a várrommal azonosítja a hazát, tehát Huszt vára Magyarországot jelenti.
Kölcsey a „bús” jelzővel érzékelteti a hely komorságát. Nemcsak komor, de kísérteties is Huszt várának romja, hiszen éjfél van, mély csend, és a sírból egy rémalak kel ki. Ez a rész nemcsak leírás, hanem lényegében elbeszélés is, olyan, mintha egy mesét kezdene így.
„Sír szele kél”: ez a kép olyan, mintha a sírok közül jönne valami fuvallat, vagy mintha a múltból jönne elő egy rémalak. Ez a rémalak a régi dicsőség árnyalakja, aki szózatot intéz az őt meglátó hazafihoz.
A vers első felében a kulcsszó a „rom”, ami a hely történetét idézi fel, hiszen valamikor ez a rom egy erős vár volt.
A kárpátaljai Huszt vára a 14. században épült, és bevehetetlennek tartották. Komolyabb történelmi szerepre a Rákóczi-szabadságharc idején tett szert, amikor a felkelők fontos központja lett (ezért a nemzeti függetlenség jelképévé nemesült).
A szabadságharc bukása után az osztrákok visszafoglalták a várat és a császár parancsot adott a lerombolására (a Habsburgok sok magyar várat leromboltattak, hogy ne lehessenek a magyar felkelők katonai támaszpontjai), de a magyarok ezt az utasítást nem hajtották végre.
Aztán 1766-ban három helyen villám csapott a várba, amely kigyulladt, és mivel a tűz elérte azt a tornyot, ahol a lőport tartották, az egész vár felrobbant és a levegőbe repült. Soha nem építették újjá. Ez az oka, hogy Kölcsey már csak füstös, kormos, égbe meredező falakat láthatott.
A vers beszélője a huszti vár romjai között látomást lát: egy kísértet jelenik meg neki. A sírokból, a sírok közül kijön egy rémalak, aki megszólítja őt, a hazafit. Mit ér a múlton sajgó szívvel ábrándozni, kérdezi („mit ér epedő kebel e romok ormán?”)
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
