A kulcs 1932-ben keletkezett és a Tengerszem című novellagyűjteményben jelent meg 1936 tavaszán. A kötet Végzet és veszély című ciklusában a negyedik novella A kulcs (a nyitó darab a szintén jelentős Fürdés című elbeszélés). A veszélyes és végzetes dolog természetesen maga az élet, amit el kell viselnie az embernek.
A novellának gyermekhőse van. Kosztolányi gyermektörténeteinek motívumkör alapján két fő típusa különíthető el:
- életveszély, betegség, halál motívuma (pl. Fürdés, Feri, Ilonka)
- beavatódás motívuma (pl. Esti Kornél Második fejezet, Petőfi Sándorka, Lidike)
A kulcs a beavatódás-történetek közé tartozik.
A kulcs realista stílusú történet, erősen érezhető rajta Freud hatása.
A cselekmény nagyon egyszerű, soványka, sőt, már-már kisszerű, de fontos lélektani motívumokkal van átszőve. A gyerekek világa sem védettebb, mint a felnőtteké, legalábbis abból a szempontból, hogy ők is kiszolgáltatottak, és őket is kínozza a félelem és az elidegenedettség.
Műfaj. A kulcs műfaja drámaszerű lélektani novella. Megfelel a novella műfaj hagyományos követelményeinek.
Kosztolányi novellái rövidek, tömörek, drámai jellegűek. Hiányoznak a hosszú leírások, helyettük a szerző megelevenítő képeket használ, éles kontrasztot teremt. Fontos szerepet kapnak a lélektani kérdések és a tudatalatti tényezők, melyeket fel kell tárni.
Téma. A kulcs témája a társadalmi helyzet és az apai tekintély. Az író egy látszólag jelentéktelen eseményt emel ki a gyermek életéből, de a főhőst ez az eset mégis megviseli.
Hangvétel. A mű hangvétele tárgyias, tényszerű, hangulata feszültséggel terhes.
Helyszín: az apa munkahelye, a hivatal. A nyomasztó környezet előrevetíti a csalódást.
Idő. A cselekmény ideje kb. 1 óra hossza, ennyi idő alatt játszódik. Az események lineárisan követik egymást.
Cím. A cím egy tárgyat jelöl meg, a kulcsot, amely miatt a kisfiúnak meg kell keresnie az apját a hivatalban, de megjelent már a mű III. emelet, 578 címen is (ez a cím azt a szobát jelöli meg, ahol az apa dolgozik).
A címbeli kulcs egyszerre konkrétan és jelképesen is értelmezhető. Ha jelképesen értelmezzük, akkor a cím témajelölő, de ha a konkrét jelentését vesszük (kamrakulcs), akkor a cím félrevezető lehet, mivel a történetben egyáltalán nem a kulcs a fontos, pontosabban a kulcs nem fizikai tárgyként fontos.
Főszereplő. A novella főhőse a kisfiú. Az ő tudatában, lelkében lezajló folyamatok teszik drámaivá az egyébként banális cselekményt. Amikor még csak keresi az apját, várakozó, izgatott hangulatban van. Amikor megtalálja, megdöbben, mivel nem azt látja, amit várt. A végén pedig mélységesen csalódott, mert hamisnak bizonyul az apjáról alkotott képe.
Elbeszélő: valószínűleg mindentudó elbeszélő. Szólama nem egységes.
A végén amikor Pista tűnődik, hogy apja vajon miért szólította Pistukámnak, az elbeszélői szólam helyett a szereplőt halljuk beszélni („Miért hívott így? Otthon sohasem nevez így.”) Ez a rész egy belső vívódásról szól, és itt Pistát közvetlenül halljuk, ezt az igék is jelzik, amelyek E/3. személy helyett első személyűek lesznek. Utána a narrátor visszaveszi a szót Pistitől, akinek gondolatait ismét ő tolmácsolja.
Elbeszélői magatartás: az elbeszélő a háttérbe húzódik, nem értelmezi az eseményeket és véleményt sem mond róluk. Az olvasóra bízza az értelmezést. Kívülállóként mondja el a történetet.
Nézőpont: az elbeszélő a gyerek szemszögéből láttatja az eseményeket, mintegy azonosul a gyerekkel, az ő érzéseit, élményét közvetíti. Az elbeszélés E/3. személyű.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
