A szereplők jellemzése
Takács Pisti (10 éves kisfiú): illedelmes, tisztelettudó, jó szándékú gyerek. Ezt a Szász bácsival való párbeszédből is lehet látni, akit Pista már régebbről ismer, és aki elvezeti őt az apja irodájába.
Apját és annak munkahelyét otthon valósággal eszményítik, ezért is csalódik olyan mérhetetlenül nagyot. Azelőtt sohasem járt a hivatalban, csak hallott róla.
Valószínűleg szegény családról van szó, Pista ruhája elnyűtt, kinőtt, szégyelli is a foltozott, lyukas harisnyáját, takargatni próbálja. Ruházatából lehet következtetni az apja társadalmi helyzetére: ha ilyen szegények, akkor az apa valószínűleg nem dolgozik magas beosztásban és nem keres sokat.
Apa: tekintélyt parancsoló ember, aki megszégyeníti a fiát.
Az 578-as szobában dolgozik, ami a 3. emeleten van. Ebből egyrészt következtetni enged a hivatal hatalmas méreteire, másrészt az apa alacsony rangjára (a legutolsó szoba az övé). A mítosz a hivatalról, amit a kisfiú otthon folyton hallott, lassanként szertefoszlik, ahogy megismeri az apja munkahelyét.
Az apa tekintélye csorbát szenved a kettősség miatt, hogy otthon szigorú, határozott szülő, a munkahelyén azonban csak egy jelentéktelen alkalmazott. Valójában az apa megszégyenül, amikor a fia meglátja, hol dolgozik, és érzi, hogy ez csorbítja az ő apai tekintélyét. Így aztán, hogy szégyenét leplezze és tekintélyét helyreállítsa, megszidja, megszégyeníti a fiát.
Nemcsak ruházata miatt hordja le, hanem tanulmányi eredményei miatt is. A kollégának azt mondja, a gyerek majdnem megbukott, holott később, amikor Pista a főnökkel beszélget, kiderül, hogy csak egy kettese volt, máskülönben majdnem tiszta jeles.
Takács úr fölényesen beszél a fiával, viszont a főnökével szemben nagyon alázatos. A gyerek számára furcsa, hogy apja a munkahelyén meghunyászkodik a méltóságos úr előtt, hiszen otthon az apa a családfő és a hierarchia csúcsán áll, így Pista egész másfajta viselkedést szokott meg tőle (otthon igazi zsarnok).
A legnagyobb baj azonban az, hogy a főnök jelenlétében a fiával is másképpen bánik, mézesmázosan beszél hozzá, alakoskodik. A főnöke előtt Pistukámnak szólítja a gyereket, holott otthon soha nem szokta így szólítani.
Ráadásul épp az ellenkezőjét mondja a fiáról annak, amit a főnök érkezése előtt mondott róla: igen, iparkodó, szorgalmas… Ez a pálfordulása annak köszönhető, hogy a főnöke jó véleményt alakított ki Pistáról, és ha a méltóságos úr szerint a gyerek értelmes és jól nevelt, akkor ő sem vélekedhet másképp (a főnöknek mindig igaza van!).
Aztán még ennél is tovább megy. Át is öleli, meg is csókolja a fiát, amit szintén nem szokott máskor. Lényegében Takács úr a főnöke előtt eljátssza a gondos, szerető apát. Ez képmutatás, kétszínűség. Ezzel végképp elveszti a hitelességét.
Mellékszereplők: egy-egy embertípust képviselnek.
Egyikük se rossz ember. Szász bácsi segít a kisfiúnak megtalálni az apját, a kopasz, az apja kollégája szinte védelmébe veszi a gyereket, akinek szerinte nyugodtan járhat a labdán az esze, hiszen szünidő van. A méltóságos úr, bár kicsit leereszkedően és vizsgáztatóan beszélget Pistával, azért barátságos vele és jó véleményt formál róla. A kapus pedig megkérdezi, hogy miért sír, ki bántotta, mintha aggódna érte.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
