Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai, Mint aki a sínek közé esett, Boldog, szomorú dal, Halotti beszéd, Hajnali részegség, Szeptemberi áhítat, Mostan színes tintákról álmodom, Azon az éjjel, Vörös hervadás, Számadás, Őszi reggeli, Esti Kornél éneke, Marcus Aurelius, Ének a semmiről, Édes Anna, Esti Kornél, A kulcs

A kulcs értelmezése

Az a kis jelenet, amit a novella bemutat, Takács Pistinek hatalmas törést okoz a lelkében, hiszen az otthon hallottak alapján a hivatalt csodás helynek képzeli, apját pedig fontos embernek. Ám az igazi, feloldhatatlan ellentétet nem is a látvány jelenti számára, hanem apja kétszínű viselkedése, amely nem illik bele egy gyereknek az apjáról alkotott képébe.

Az őszintétlenség, a hamisság az, ami rettenetes csalódást okoz Pistának. Megdöbbenését, zavarát az is jelzi, hogy fülig vörösödik. Szégyenkezik az apja helyett, és semmit nem ért az egészből. Nem tudja megfogalmazni az érzéseit, csak azt tudja, hogy valami nagyon nincs rendben, és mire kiér a hivatalból, már sír.

Az őszinte gyermeki világ csupán képzelt világ, de Pisti számára eddig az volt a valóság. Őt úgy nevelték otthon, hogy amit apja (a felnőtt) mond, az igaz és megkérdőjelezhetetlen, és ő ezt őszintén elhitte, hogy apja nagy ember és a szava szentírás. Amit a hivatalban tapasztal, az ennek pont az ellenkezője: apja nemcsak megalázott kisember, de kétszínű és elvtelen is.

Ez a felismerés az oka annak, hogy a jelentéktelennek látszó esemény összetöri a kisfiú illúzióit. A szertefoszló illúziók miatt viselik meg annyira az események. Megrendül a hite az igazságban, a rendben, a jóságban. Elveszíti bizalmát az emberekben.

Átvitt értelemben a felnőttekben és a felnőtt világban csalódik, hiszen először találkozott a felnőttek érthetetlen, kiismerhetetlen világával, amelyet addig egészen másnak képzelt.

Az is lehet, hogy apja sorsában, aki csak egy jelentéktelen, kiszolgáltatott kishivatalnok, a saját jövőjét is megérzi, és keserűen csalódik a saját kilátásaiban is: repülős akar lenni, de talán ő is így fog görnyedezni egyszer „bezárva” egy ilyen hivatalba, és így fog dolgozni megalázó körülmények között, mint az apja, aki csak a legkisebb csavar egy nagy gépezetben. Megérzi, hogy talán a jövőjéről szőtt álmai halálra vannak ítélve.

Persze, azért teljesen nem ábrándul ki az apjából, aki mindennek ellenére mégiscsak az apja. Ezt az jelzi, hogy távozóban azzal vigasztalja magát, hogy az apja legalább „nagy, nagyobb, mint a főnök, legalább egy fejjel nagyobb”. A gyereknek kell valami, amiért felnézhet az apjára, ezért keres egy olyan dolgot, amiben az apja „jobb” a főnöknél.

És amikor távozik, nemcsak rossz érzései vannak, hanem nagy összevisszaság uralkodik benne: „boldog volt, zavart, nyugtalan és riadt”. Bár bepillantott a felnőtt világba és csalódott a hivatalban, azért mindent nem ért meg olyan világosan, mint a felnőttek, még sok titok marad a számára. A zavara mellett boldog is, mert bármi is történt, mégiscsak bejutott a hivatalba, szerzett egy élettapasztalatot, és a rábízott feladatot is sikerrel végrehajtotta (elkérte a kulcsot).

Pista még gyerek, a tudás és a tudatlanság állapota között valahol félúton van. Ezzel a tapasztalattal egy lépést tett a teljesebb tudás állapota felé, mintegy beavatást nyert. A történet végén sír, de ez a sírás nemcsak a csalódás kifejeződése. Pista részben azért sír, mert a boldog tudatlanság állapota elveszett, de részben azért is, mert a beavatódás katartikus élmény. A sírás tehát felszabadító jellegű sírás is.

A befejezést is lehet optimistán értelmezni: feltételezhetjük, hogy a jövőben talán apjának jobb véleménye lesz Pistáról, és még az is lehet, hogy a gyerek javított az apja munkahelyi helyzetén azzal, hogy jó benyomást tett a főnökre.

Az apának egyébként feltehetőleg nem is a fiával van a baja, hanem a hivatallal és a saját élethelyzetével, bár ez nem tudatosul benne. Kiszolgáltatott helyzetben van a munkahelyén, alázatoskodnia kell, s emiatt áldozatnak érzi magát – joggal. A hivatalban a családját érzi tehernek, otthon meg a hivatali munkát, és nem tudja kezelni, ha az otthon és a munka találkozik (a kulcs ebből a szempontból az otthon betolakodását jelenti a munkahelyre).

Nem azért viselkedik így, mert rossz ember, vagy mert nem szereti a fiát, hanem mert szégyelli a hivatalbeli alantas helyzetét, a szegényes munkakörülményeit, és az egész megalázó szituációt, ahogy Pista előtt lelepleződik a valóság.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!