Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai, Mint aki a sínek közé esett, Boldog, szomorú dal, Halotti beszéd, Hajnali részegség, Szeptemberi áhítat, Mostan színes tintákról álmodom, Azon az éjjel, Vörös hervadás, Számadás, Őszi reggeli, Esti Kornél éneke, Marcus Aurelius, Ének a semmiről, Édes Anna, Esti Kornél, A kulcs

A mű szerkesztése feszes, gazdaságos: minden egyes mondatnak fontos szerepe van.

A helyszínek alapján a novella 3 szerkezeti egységre osztható fel.

Az 1. egység a kisfiú útját követi nyomon a hivatal folyosóin, amíg meg nem találja az apja szobáját.

A 2. egység az apa szobájában játszódik. Az itt zajló jelenetek:

  • a fiú és az apa jelenete
  • az apa és a méltóságos úr jelenete
  • a főnök és a szobában levők jelenete
  • a főnök és a fiú jelenete
  • a visszatérő apa, a főnök és a fiú jelenete

Csak a fiú tartózkodik végig a szobában.

A 3. egység a visszafelé vezető utat mutatja be a főkapuig, majd hazáig.

A történet elején népmesei elemek találhatók:

  • a kisfiú olyan, mint egy mesehős, aki elindul szerencsét próbálni (ruházata is szakadt, mint a mesebeli juhászlegényeknek)
  • a hivatal épületét a „rengeteg” szóval jellemzi az elbeszélő, tehát ez az épület olyan, mint egy mesebeli erdő, amelyben a mesehősök bolyonganak (így bolyong Pista is)
  • Szász bácsi, aki elkalauzolja apjához, súlyos elefántléptekkel jár
  • a hivatalban szorongó emberek olyanok, mint egy birkanyáj
  • a hivatal dolgozói olyanok, mint a rabok
  • az apa dörmög, mint a medve
  • a főnök incifinci emberke, mint egy egérke vagy manó vagy kobold, viszont akkora hatalma van, mint egy királynak
  • az alkalmazottai úgy veszik körül a főnököt, mintha a testőrsége lennének

Ezek a metaforák olyanok, mintha egy mesét olvasnánk: a főhős elindul szerencsét próbálni, egy mesebeli erdőben bolyong, egy jólelkű elefánt elkíséri úti céljához, közben birkákat és rabokat lát, ki kell engesztelnie egy medvét, és ki kell állnia a próbát, aminek a koboldkirály aláveti. Beszélő állatok és mesebeli lények szerepelnek ebben a történetben, melynek maga Pisti a főhőse.

A meseszerűséget erősíti:

  • mesében használt fordulatok, pl. „se híre se hamva”, „mintha a világ végére igyekeznék
  • metaforák, szimbólumok (végtelennek tetsző út, a két épületszárnyat összekötő rozoga híd, egy helyen Sóhajok Hídjának is nevezi, Pisti ezen keresztül megy át a felnőtt-létbe)

Jelzésértékű, hogy a novella végére eltűnnek a meseszerű elemek és metaforák: hiányuk azt fejezi ki, hogy Pisti elindult a felnőtté válás útján. A felnőtt életben ugyanis már nincsenek mesék. A mese a gyermekvilág és a gyermeki illúziók jelképe. A csalódást okozó felismerések összetörik Pisti illúzióit és elindítják őt a felnőttség felé.

A hármas szám gyakran felbukkan a műben, ami szintén meseszerű jelleget ad a történetnek:

  • az illetékosztály a hivatal 3. emeletén van
  • Szász bácsi 3 rozoga falépcsőn megy fel és le
  • az utolsó ajtó szemöldökfáján 3 szám látható, amelyek mind háromjegyűek (576., 577., 578.)
  • Pista hármasával száguld végig a lépcsőfokokon
  • Szász bácsi 3-szor ismétli meg a kisfiú nevét: „Pista – ámuldozott az öregúr –, jaj, de megnőttél, Pista. Hát te mi járatban vagy itt, Pista?
  • amikor az anya és az apa otthon a hivatalról beszélnek, 3-szor ismétlik a szót: „a hivatal, a hivatal, a hivatal„, „szegény apád a hivatalban, a hivatalból, a hivatalért
  • az apa is 3-szor ismétel, mikor elutasítja, hogy Pisti bejöjjön a munkahelyére: „nem gyermeknek való” és „ami nem gyermeknek való, az nem gyermeknek való

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!