Kosztolányi Dezső: Édes Anna (elemzés)

Az Édes Anna értelmezési lehetőségei

Mint minden remekműnek, az Édes Annának is több jelentésrétege, értelmezési lehetősége van. Sokszor és sokan elemezték már, mindjárt az elsők között Ignotus Pál, aki a regény lélektani összetettségére hívta fel a figyelmet, és megjósolta a mű hihetetlen sikerét.

A korban az Édes Annának nagy volt a kritikai visszhangja, de az elemzők nem egészen értették meg. A jelentés egy olyan elemét emelték ki, ami nem a legfontosabb (vidékről feljött cselédlány problémái). A kritikusok beszéltek mélyebb jelentésről is, de ezt az olvasótól függőnek tartották.

A regény összetettségét és értékállóságát viszont az elemzők már a kezdetektől fogva érzékelték, determinálva a majdani kanonizálást. Többek között Bóka László, Németh G. Béla, Kodolányi János és Németh László is írtak róla tanulmányt.

A Kosztolányi-recepció utóbbi évtizedeinek egyik legfontosabb kötete Szitár Katalin poétikai nézőpontú munkája (A prózanyelv Kosztolányinál, 2000), melyben alapvetően három iskolát különböztet meg a Kosztolányi-értelmezés történetében: beszél a „történeti-biográfiai”, a „filozófiai-egzisztenciális” valamint a „nyelvszemléleti” megközelítésekről.

Az Édes Annát értelmezték már társadalmi regényként, pszichológiai-lélektani regényként, bűnügyi regényként, negatív fejlődésregényként (mely a 19. századi karriertörténetek fordítottja) és a meg-nem-értés egzisztenciális regényeként is.

Most csak a két-három legjellemzőbb olvasatot fogom bemutatni.

1. A regény társadalmi olvasata

A társadalmi regény műfaja a 19. századi realista irodalom keretei között alakult ki, és a szerző kora társadalmát, jellemző történelmi folyamatait mutatta be benne (ilyenek pl. Stendhal, Mikszáth Kálmán regényei). Általában több szálon futó cselekménye van és a szereplők egy-egy embertípust képviselnek. Gyakori jellemzője a panoráma jellegű korrajz.

Az Édes Annát sokáig olyan realista regénynek tekintették, amely az igazságtalan úr-szolga viszony ábrázolásával társadalombírálatot akar megfogalmazni. Hiszen a cselekmény a proletárdiktatúra bukása utáni első hónapokban játszódik, épp akkor, amikor az úri világ kezdi újra berendezni a maga fényűző életét. Bori Imre szerint például az író a restaurált úri világot leplezi le a Vizy családon keresztül.

Az úr-szolga viszonyt és a társadalmi igazságtalanságot mint témát a naturalizmus hozta be az irodalomba. Az elnyomó és az elnyomott szerepekhez erkölcsi tulajdonságokat is társítottak: megalázottságában a cseléd a tisztaság és a jóság megtestesítője volt.

Kosztolányi jól látta korának egyenlőtlen feudális viszonyait. Soraiban megmutatkozik a szegények, a kitaszítottak iránt érzett empátiája. Természetellenesnek tartotta az úr-cseléd viszonyt, amely nem felel meg az emberi lélek működésének.

Az Édes Annában az úr-szolga viszony modern városi környezetben jelenik meg, évszázadokra visszanyúló jellemzői azonban mit sem változtak. Vizyék az elnyomó, Anna pedig az elnyomott szerepét kénytelen betölteni.

A kommün torz egyenlőségelve után ebben a korszakban újra merev társadalmi hierarchia alakul ki. A politikai elittel és a gazdag polgársággal szemben állnak a cselédek és a szegények. Az alsó középosztály Ficsor személyében jelenik meg.

Kiemelendő még a szociális-társadalmi viszonyrendszer is, hiszen Édes Anna a Balaton mellől kerül fel a fővárosba (ez nagy változás a számára), ahol igen szerény fizetésért, mondhatni éhbérért dolgozik. Az úr-szolga ellentéthez tehát falusi-városi és gazdag-szegény ellentét is társul.

Anna története azonban túlmutat a társadalmi tényezőkön: a mű középpontjában az emberi függőség, a kiszolgáltatottság áll.

A regényből egy traumákkal, megmerevedett és kiüresedett szokásokkal élő társadalmat ismerünk meg, amelynek egy része ragaszkodik egyre kevésbé védhető privilégiumaihoz, más része pedig tudattalanul ugyan, de (ön)pusztító módon viseltetik a fennálló renddel szemben.

A regény tanulsága, hogy a megalázó alá-fölérendeltségi viszony mindkét fél számára elembertelenítő, és csak egy módon lehet elviselni: keresztényi szeretettel és irgalommal. Ha ez nincs meg, akkor az elfojtott, felgyülemlett sérelem egyszer csak felszínre tör és akár a legszélsőségesebb tettekben (gyilkosságban) is megnyilvánulhat.

Annát a szeretet hiánya viszi a gyilkosságba. Kosztolányi rajta keresztül bemutatja a kort, amelyben úgy bántak az emberrel, mint az állattal.

Egy-egy történelmi sorsforduló (pl. forradalom) során előfordulhat, hogy a két fél szerepet cserél: az úr lesz a szolga és a szolga lesz az úr. Az emberek ez esetben is jellemüknek megfelelően viselkednek.

A lényegen a társadalmi rendszer megváltoztatása nem módosít, csak a szerepek, a ruha, a beosztás, az állás, a modor cserélődik. Az elnyomás változatlanul megmarad, csak más lesz az elnyomó és más az elnyomott. És minél tökéletesebb a cseléd, annál kegyetlenebb a gazda.

A gyilkosság azért történik látszólag ok nélkül, hogy váratlan szörnyűségűvel figyelmeztessen a védtelen emberek helyzetére, az ellenük elkövetett társadalmi bűnök arányaira, sorsuk kilátástalanságára. Ez a regény társadalmi-politikai mondanivalója.

Emellett Kosztolányi a lányban zajló kaotikus, bonyolult folyamatok bemutatása révén az aktuális társadalmi és politikai helyzetet is tükrözi. Az első világháborúból vesztesen kikerülő Magyarország helyzetét, a Tanácsköztársaság bukásának (1919), majd a trianoni békeszerződésnek (1920) a következményeit.

A regény mögött meghúzódó világkép értelmében ezekre az eseményekre éppúgy nincs igazi magyarázat, ahogy az egyén szándékai és cselekedetei között meghúzódó szövevényes kapcsolatra, átláthatatlan motivációs hálóra sem.

Ugyanerről a korszakról Móricz Zsigmond Rokonok című regénye is ad egy kíméletlenül őszinte társadalomrajzot.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 18. oldalra!