A hídon – Negyedik út (elemzés)
A Szindbád-ciklusból való ez a novella. Az öregedő Szindbád itt – a halál közeledtét érezve – 25 évvel korábbi életéből, katonáskodása időszakából idéz fel emlékeket. Az isztambuli bazárban pipázgat, és eszébe jut egy kisváros, amely a hegyek közötti völgyben található.
Ez a kisváros mindenekelőtt egy cukrászdával és egy Amália nevű lánnyal forrt össze az emlékezetében. Ez az Amália Szindbád múltjának egyik meghatározó szerelme volt, így még egyszer utoljára fel akarja keresni ezt a helyet, múltjának egyik színterét.
Utazása persze nem valóságos, hanem képzeletbeli, csak gondolatban történik meg. Tehát a valóságos időben Szindbád Sztambulban pipázgat, s közben képzeletben visszatér a múltja egyik fontos helyszínére.
A cukrászdában azóta megkopott az arany felirat, de amúgy semmi nem változott. Szindbád benyit, és találkozik egy lánnyal, aki nagyon hasonlít Amáliára, egykori szerelmére. Kiderül, hogy közös lányuk az. A fiatal nő nyakában ugyanis Szindbád fiatalkori, bajszos fényképét rejtő medál lóg. Ez a felismerés nem téríti el a főhőst az utazástól, amely a folyó fölötti hídon ér véget.
Krúdy ezt a hidat emeli be a novella címébe, mint a történetnek keretet adó helyszínt. A kisváros hídján zárja le Szindbád az emlékidézést és a tudatfolyamban megélt időutazást.
Ez a hídmotívum önmagán túlmutató jelképpé válik (két partot összekötő szimbólum), az élet és a halál közti határvidéken folyó, kultikus folyó képzetét idézi fel. Szindbád érzi a halál közeledtét, ezért van a hídon a novella végén. A folyó sebes vize pedig a feltartóztathatatlanul rohanó időt jelképezi.
Az elbeszélés tempója lassú, a narrátor apró részleteket idéz fel. Szindbád emlékeit benyomások segítenek felidézni, pl. piros háztetők, rohanó folyó, álmodó erdők, alvó kisváros, a cukrászda hangjai és illatai. Amália lányának külsejéről is részletgazdag leírást kapunk.
Ezek az érzéki benyomások mind segítenek felidézni az emléket és a hangulatot. Feltűnő a leírásoknak az érzékszerveinkre való hatása.
A részletek leírásánál kiemelten fontos szerephez jutnak a színek. Legtöbbet a piros szín szerepel (pl. háztető, egy szamár szalagja) – a múlt vidám eseményeit, a jelen vidámságát tükrözi. A fekete, a komor színek ezzel szemben a múlt szomorú eseményeit jelképezik.
Puha egymás mellé rendelések jellemzők Krúdy stílusára, a színek kavalkádját láthatjuk, ami az impresszionista stílus sajátja.
Keretes történet, csattanója is van egy bizonyos értelemben. A végén visszajutunk arra a pontra, ahonnan kiindult a novella.
Az utolsó utazás történetének zárlata a hídra lépéssel bontakozik ki. A hídon való átkelés azt is leleplezi, hogy a múltidéző időutazás tulajdonképpen csak illúzió. Az álmokból ugyanis fel kell ébredni, és be kell látni, hogy az idő kereke visszafordíthatatlan.
Amália szerelmét és a letűnt fiatalságot egy fényképet rejtő medálba zárta az idő: ez már csak múlt. A gondolatainkban hiába vagyunk szabadok, és hiába tudjuk megőrizni az emlékeinket, a halandóság tragikumán ezzel nem lehet felülkerekedni. Végül mindenkinek szembe kell néznie azzal, hogy az élet múlandó.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
