Móricz Zsigmond: Szegény emberek (elemzés)

Másnap a napszám után betör Vargáékhoz és két kislányt megöl. A gyilkosság előtt olyan gyávaság fogja el, amilyen a harctereken soha, mert itt nincs vezényszó, csak a szegénység ad parancsot a cselekvésre.

Vargáék nincsenek otthon, de a ház nem üres: ott van a két kisgyermek, akikre egy nagyobbacska pesztonka vigyáz. A katona szakszerűen végzi el a feladatot, ahogy tanulta. Az író naturalista részletezéssel adja elő, hogyan öli meg a két kislányt. A vér látványa megnyugtatja, mert ez a látvány ismerős neki a harcterekről.

A bölcsőben sír egy kisbaba, azt nem öli meg. Cumit nyom a szájába a csecsemőnek.

A szekrényben ezresek helyett csak 145 forintot talál, ezért csak az adósság egy részét törleszti, 20 pengőt.

A rablógyilkosság után otthon nyugodtan játszik a gyerekeivel, és elmond mindent a feleségének. Ez egy furcsa, összetett epizód. Kisfia észreveszi a katona kezén a vért, ezért beköti a gyerek kezét, mintha sebes lenne. A lelkiállapota nyugodt, közömbös. Semmit nem érez a két gyilkosság után, amit normális embernek éreznie kéne: se ijedtséget, se megrendülést, se lelkifurdalást, semmit.

A férfi szereti a feleségét, szelíden, meghatódva nézi, s alig tudja megállni, hogy ne mosolyogjon, amikor annak arca egyre rémültebb lesz.

A novella csúcspontja az a jelenet, amikor a katonaember és a felesége elindulnak a lopott pénzzel a faluba. Útközben a katonának víziói, látomásai vannak: a folyó menti töltésen járnak, mikor tudatában a frontélmények víziói a valóság helyébe lépnek. Hallja az ágyúzást, a háborús körülményeket magyarázza a feleségének, fedezékbe bújik stb.

A felesége ekkor jön rá, hogy a férfi lelkét tönkretette a front, és siratni kezdi a férjét, aki már nem a régi, a régi énjét elveszítette.

A katona vízióiban kísértetiesen lényegbevágó meglátások váltakoznak az elborult agyszüleményekkel. A felködlő igazságokat egy áradó monológban mondja ki. A háborút nemcsak borzalmak forrásának látja, hanem olyan világnak is, amely megszűnteti a társadalmi egyenlőtlenséget és az igazságtalanságot, hiszen a gránát nem nézi, hogy ki a tiszt és ki a közlegény: mindenkit egyformán megöl.

Aztán feldereng előtte, hogy az igazi háború nem is nemzetek között dúl, hanem a szegények és a gazdagok között: „nem a muszka van a másik parton… hanem a másik parton vannak a gazdagok…” Amikor ezt felismeri, akkor felködlik benne, hogy saját tette, a gyilkosság értelmetlen, céltalan és igazságtalan volt.

A vásárban ásót vesz, a gyerekeknek egy hatosért mézest. Hazafelé menet a maradék pénzt bedobja a vízbe. Az elhajított pénzzel egyidejűleg a látomásai is eltűnnek. Zavart magatartása helyébe a kijózanodás lép. Életösztöne is működésbe kezd, és megpróbálja félrevezetni a csendőröket, de nem jár sikerrel.

A férfi más gyermekét öli meg, hogy megmentse a saját gyerekeit az éhhaláltól, s végül éppen a saját kisfia „árulja el”, leleplezi primitív kifogását, amikor elmondja, hogy valójában nem sebes a keze, csak az apja bekötötte neki. Így bukik le. Ekkor megadja magát és beismeri a gyilkosságot. A végén a csendőrök elviszik, börtönbe kerül.

A novella üzenete, mondanivalója az, hogy a háború embertelensége lelki torzulásokat okoz. A katonát talán sajnálhatja az olvasó, hiszen tudja, hogy az átélt borzalmak miatt kifordult önmagából, ugyanakkor felmenteni nem lehet a felelősség alól, mivel brutálisan meggyilkolt két gyermeket.

Ez az ember a háború előtt ép lelkű volt, és morálisan is rendben volt, meg tudta különböztetni a jót a rossztól. Ám a harcok, a „tanult” és mintegy kényszerből elkövetett emberölések széttörték a morális épségét, és már nem tud különbséget tenni a parancsra elkövetett háborús ölések és a közönséges gyilkosság között.

Ugyanakkor ő is inkább áldozat, mint bűnöző, hiszen tettét nem tudatosan, közönséges rablógyilkosként követte el. Ő egy lelkileg sérült ember.