Az Iszony szerkezete
Szerkezet: 3 nagy szerkezeti egységre tagolódik a regény.
Az 1. rész alcíme: Az esküvőig. Nelli életét mutatja be az esküvőig. A cselekmény nem sokkal Nelli és Sanyi megismerkedése után indul: egy bálon együtt táncoltak, a fiú ott nézte ki magának Nellit, aki az első perctől viszolyogva fogadta.
Újév délelőttjén Sanyi az öccsével kimegy Huszárpusztára felköszönteni a lányt. Nelli ebből sejti meg, hogy a fiatalember akar tőle valamit. Csakhogy az 1920-as évek már nem a középkor, egy lánynak nem kellett feltétlenül férjhez mennie valakihez, akit ki nem állhat. Nelli is többször elhatározza, hogy rendbe teszi az életét, csakhogy valami mindig közbejön.
Apja halála az első fordulópont. Valahányszor Nelli döntésre jut az életét illetően, paradox módon egy-egy rokon halála mindig megakadályozza célja elérésében. Amikor elhatározza, hogy szakít Sanyival, apja másnap váratlanul meghal, így Nelli és anyja kenyérkereső nélkül maradnak. Mivel teljesen vagyontalanok, a házasság elrendezné a gondjaikat.
A lány kénytelen engedni a nyomásnak. Amikor igent mond, még él benne a remény, hogy Sanyival az életük nem lesz elviselhetetlen, és talán idővel meg tudja szeretni a férjét. Ekkor még nem ismeri pontosan a saját természetét, nem tudja, hogy milyen szélsőségesen, radikálisan különbözik Sanyiétól, sőt, a világ rendjétől.
A 2. rész alcíme: A házasság története. A házasság időszakát ábrázolja, amely fokozatosan válik mindkét fél számára pokollá. A boldogtalan Nelli a házimunkába menekül, nincs valós kapcsolata senkivel.
Kislánya, Zsuzsika születése táplálja benne a reményt, hogy a házasság esetleg rendbe hozható, de aztán meghal Sanyi apja és be kell költözniük a faluba a gazdaság miatt (a másik Takaró fiú, Imre a fővárosban gépészmérnök). Nelli ellenzi ezt a lépést: számára idegen a falu világa, ő mindig a pusztán élt, s érzi, hogy a falusiak között „el fog romlani minden”. Ez a romlás fokozatosan be is következik.
A drámai fordulatot Nelli és Imre beszélgetése hozza, mert Nelliben ez a beszélgetés tudatosítja saját helyzetének reménytelenségét. Imre szerint Nellinek jobb volt a pusztán, a pusztai élet jobban illik a személyiségéhez. Itt a faluban természetellenes életet él. Nelli rádöbben a keserű valóságra: „a férjét már biztos nem tudja megszeretni, de el sem szakadhat tőle: mi reménye van a boldogságra?”
Nelli ettől kezdve válik „szörnyeteggé”, de oly mértékben, hogy egy házastársi veszekedés után még anyósa is kifakad ellene (Nelli anyósa általában némán a háttérbe húzódik). Nellit ez készteti egy hirtelen elhatározásra: megszökik a férjétől, anyjához és nagynénjéhez (anyja lánytestvéréhez) utazik Cencre. A cenci papi erdő a pusztával egyenértékű számára, itt érzi igazán otthon magát.
Azt reméli, hogy talál munkát, szóba kerül, hogy átvehetné Szeréna néni postamesteri állását, ha megtanulja a szakmát. De most, amikor Nelli úgy érzi, hogy végre rendbe hozhatná az életét, megint közbe jön valami: most is egy haláleset, ezúttal Szeréna néni hal meg teljesen váratlanul. Ezzel Nelli helyzete ismét bizonytalanná válik.
Három lehetősége van:
- állást vállalni – jelentkezik hirdetésekre, de választ nem kap.
- házasságot kötni másvalakivel – fölkeresi Jókuti doktor a faluból, hogy legyen a felesége, de Nelli őt is gyűlöli, így cseberből vederbe kerülne, semmi értelme igent mondania.
- visszamenni a férjéhez – végül ezt teszi, mert jobb megoldás nincsen. Környezete is ezt szeretné, ráadásul Sanyi felkeresi azzal a hírrel, hogy Nelli anyósa haldoklik, és megköveti Nellit, így a fiatalasszony nem mondhat nemet. Végül megígéri, hogy marad.
Most már három haláleset köti Nellit Sanyihoz és láncolja le a gyűlölt házasságba: apja halála, Szeréna néni halála és anyósa halála. Úgy tűnik, a kör végleg bezárul.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
