Sanyi: egyszerű, rendkívül nagyhangú, társaságkedvelő ember, aki parasztból lett falusi úriemberré. Nelli mellett valóban közönségesnek tűnik. Minden tekintetben Nelli ellentéte, alkatában és jellemében is: harsány, kérkedő, gyerekesen öntelt, mohó. Hiába gazdag és jóképű, hiába bálványozza az összes többi lány, Nellire nem tud hatni, ő csak az ellenszenves tulajdonságait látja.
Feleségével ellentétben Sanyi feltűnően nyitott, csak közösségben, társaságban tudja jól érezni magát. Ez a különbség a munkában is megnyilvánul a két házastárs között: ezért nem tudnak ebben sem összeszokni. Sanyi másként hasznos tagja a társadalomnak, mint Nelli, bár Nelli kevésbé hasznosnak látja őt és munkáját is kevésbé értékesnek.
Nelli apja így vélekedik Sanyiról: „Derék fiú, csak fogni kell tudni. Aki fogja, az támaszkodhat is rája.” Nelli nem tudja fogni: sejtelme sincs, hogyan lehetne belőle a legjobbat kihozni. Ezen bukik el a minőségigénye (Nelli „minőségember”, aki nem bírja elviselni a közönségességet). Elítélő véleményt fogalmaz meg férje jelleméről, aki szerinte cigány természet.
Sanyi nem gonosz, még csak nem is rosszindulatú, de ami más nő számára érték lehetne benne, az Nelli számára elviselhetetlen teher és gyarlóság.
Egyszerű gondolkodású, felszínes, nincsenek nemesebb tulajdonságai, természetében nincs mélység, és sok tekintetben tévedésben él. Egyik legnagyobb tévedése, hogy azt hiszi, feleségét zsákmányként el kell ejtenie és meg kell törnie.
A nagy hibát akkor követte el, amikor kierőltette a házasságot egy olyan nővel, aki nem vonzódik hozzá. Bárki mást elvehetett volna, akit akar, hiszen ő volt az egyik legmódosabb, legjóképűbb férfi a faluban, és közszeretetnek örvendett. De ő éppen Nellibe szeretett bele, aki ezt az érzést nem tudta viszonozni.
Elbizakodottságában fel se ismerte, hogy Nelli irtózik tőle, és amikor a lány vonakodása egyre nyilvánvalóbbá vált, akkor azt hitte, hogy ez nem számít, hogy majd megváltozik a helyzet, Nelli majd megszokja őt, de aztán minden csak egyre rosszabb lett.
Sanyi szeretné a feleségét egészen a magáénak tudni, de mivel érzi Nelli ellenállását, sokszor dühös, indulatos. A rossz házasságban ő is szenved, frusztrált, de nem elég okos ahhoz, hogy a problémák mélyére lásson. Nagyon sokáig fogalma sincs, hogy mi lehet Nelli baja, és később is csak annyit ért meg, hogy a felésége nem szereti őt.
Sanyinak van egy-két problémamegoldási kísérlete (pl. hajlandó lenne Nelli elképzelése szerint változtatni a nemi életükön), de ezek a próbálkozások is eleve kudarca vannak ítélve, hiszen Nellinek vele sehogyan sem jó: ő Sanyi egész lényétől undorodik. Végül a frusztrált férj már nem tud mit tenni, s tehetetlenségében mással próbálja vágyait kielégíteni (kikezd a cselédlányokkal).
Halála nem váratlan – egyenes következménye a helyzetnek. Nelli természetes eseményként éli meg: „Az, ami történt, úgy történt, ahogy a kő leesik, vagy ahogy a sokat hajlított ág egy percben visszarúg.”
Ugyanakkor ha Nelli nem bűnös, akkor Sanyi még kevésbé az. Ő az igazi áldozat, hiszen végül ő pusztul bele ebbe az élethalálharcba, amivé a házasságuk lett. Hibát követett el azzal, hogy Nellit választotta, akinek ő nem kellett, és ráerőszakolta magát a lányra, de nem érdemelt volna halált érte.
Nelli így fogalmazza meg Sanyi „bűnét”: „az emberek viszonyát nem az szabja meg, hogy mit érnek, hanem hogy mit akarnak egymás életében”. Sanyi bűne az, hogy valami többet akart Nellitől a puszta ismeretségnél: olyasmit, amit a lány nem tudott megadni neki. Az ő tragédiája, halálának oka végső soron az, hogy beleszeretett Nellibe.
Ezt maga Nelli is tudja. Mindketten áldozatok, de míg Nelli elsősorban a körülmények áldozata, addig Sanyi Nellié, függetlenül attól, hogy mi történt azon az utolsó éjszakán. Nemcsak az utolsó birkózás, hanem az egész kapcsolatuk során Sanyi volt az áldozat, s ezt Nelli is elismeri a végén: „Én magam viszont, ahogy távolodunk, egyre biztosabban tudom, hogy a Sanyi gyilkosa én vagyok.”
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
