Petőfi Sándor: Egy estém otthon (elemzés)

Ezután a beszélgetés véget ér, a 11. strófa az igénytelen „utóbb” szóval vezeti be a témaváltást:

Utóbb, midőn a bornak
Edénye kiürűlt,
Én írogatni kezdtem,
Ő meg nyugonni dűlt.

A laza, könnyed, fesztelen stílus az ilyen szavaknak köszönhető, mint az „utóbb”, az „erről, arról” és a „továbbá”.

Petőfi nagy művészi erővel imitálja a kötetlen, könnyed családi beszélgetés természetességét, s ennek érdekében olykor igénytelennek ható töltelékszavakat is felhasznál (pl. „hja”, „no csak”).

A „bornak edénye” tréfás körülírás, amilyenből sok van pl. A helység kalapácsában is. Ez a kifejezés a költemény diszkréten kedélyes hangszínét viszi tovább.

A műben nincsenek költői kifejezések, az egész vers úgy van megírva, ahogy prózában is elmondanánk, azzal a különbséggel, hogy versszakokra bomlik és rímbe van szedve.

Az ilyen verset, amely lírai és epikus elemeket ötvöz, a tárgyias költészethez soroljuk. Az epikai elem benne maga a történet, ráadásul „igaz történet”, amit a költő elmond, a lírai elem pedig a költőnek a vers témájához való viszonya.

Amikor apa és fia közt a beszélgetés véget ér, s Petőfi írogatni kezdene, előlép a háttérből édesanyja, Hruz Mária, és kérdésekkel ostromolja rég nem látott fiát.

Az utolsó 3 strófa ugyanolyan meleg hangon szól az édesanyáról, mint a Füstbement terv című vers. Olyan gyöngéd szeretet nyilvánul meg a költő szavaiban, hogy itt már nincs se fölény, se irónia, de még csak játékosság sem. Anya és fia harmonikus, szép találkozását örökíti meg a vers:

De ekkor száz kérdéssel
Állott elő anyám;
Felelnem kelle – hát az
Irást abban hagyám.

És vége-hossza nem lett
Kérdezgetésinek;
De nekem e kérdések
Olyan jól estenek,

Anyja hosszan kérdezgeti Petőfit (bizonyára az életéről, élményeiről), s neki nagyon jól esnek a kérdései. Hogy miért, azt az utolsó strófa árulja el:

Mert mindenik tükör volt,
Ahonnan láthatám:
Hogy a földön nekem van
Legszeretőbb anyám!

Nincsenek a versben költői képek, ám itt a költemény legvégén van egy metafora, a megható tükör-metafora, amely a költőnek édesanyja iránti rajongását érzékelteti.

A végén az anyakép uralkodik az életkép helyett, s ekkor a költemény ironikus hangvételét melegség járja át, amely érzékelteti a gyermeki szeretetet, amit Petőfi édesanyja iránt érez. Sőt, ez a meleg hang visszamenőleg is átlényegíti a verset, az apával való beszélgetést is a gyermeki szeretet vallomásaként láttatva.

Így aztán a vers, amelyről az elején azt mondtuk, hogy tárgyias, végeredményben líraivá nemesedik.

Tehát olyan leíró versről van szó, amelyben a leírás szubjektivitása sajátos, bensőséges, intim-családias lírai atmoszférát teremt, és amelyben a leíró jelleg semmit sem vesz el a költemény személyességéből és közvetlenségéből, hiszen Petőfi saját élményt mond el, és apját, anyját jellemzi a versben, ugyanakkor azzal, ahogyan ezt teszi, önmagát is kifejezi.

Az Egy estém otthon időmértékes metrumú, jambikus lüktetésű, harmadfeles és hármas jambusok váltakoznak benne, sorai 7, illetve 6 szótagot tartalmaznak. Tehát rímes időmértékes költeményről van szó, amelyben nem a magyaros, hanem a nyugat-európai versmérték uralkodik (ütemhangsúlyosan nem skandálható). Rímei félrímek, rímképlete x a x a.

Petőfi helyenként eltér a jambus szabványos kritériumaitól annak érdekében, hogy a sorok a magyar élőbeszéd tagolásához igazodjanak. A jambikus lejtés és a magyaros ütemhangsúlyos verselés ugyanis egymásnak ellentmondó tendenciák, mivel a jambus emelkedő versláb, a magyar beszédben viszont az első szótagra esik a hangsúly. Így a kétféle ritmus nem „találkozik össze” (ahogy pl. a trochaikus lejtés esetén).

Ezért Petőfi a versláb rövid tagjának helyére hangsúlytalan szótagot tesz, és a jambusi sorok jellegadó pontján, az utolsó teljes verslábban spondeust használ, hogy a magyar beszéd hangsúlyozásához igazodjon. Így afféle „magyaros jambus” jön létre.

Az időmértéknek ez a szabadabb kezelése Petőfi vívmánya, akinek sikerült az időmértéket és az ütemhangsúlyos verselést anélkül egymáshoz közelítenie, hogy trocheust használt volna. Lényegében a nyugat-európai verselési elvet hozzáigazította a köznapi magyar beszéd törvényeihez.