Petőfi Sándor: Egy estém otthon (elemzés)

A vers műfaja életkép, mivel az életnek egy-egy meghitt, ellesett pillanatát örökíti meg a költő. Az életkép divatos műfaj volt Petőfi korában, Jókaival még folyóiratot is szerkesztett Életképek címmel. (Egyébként a novellákban és a festészet témái közt is gyakori volt az életkép.)

Az Egy estém otthon esetében általában egy-egy sorpár villant fel egy-egy miniatűr életképet. Tehát a versen belül kétsoros mini egységek vannak, a sorpár a legkisebb összetartozó szerkezeti egység.

Ezek az egységek később terjedelmesebbek lesznek, ahogy a versbeli történet egyre jobban kibomlik, s végül egy-egy strófa alkot egy képegységet. Az eleinte elaprózott életképecskék tehát egyre szélesebben áradnak, és egyetlen nagy hangulat vagy érzelem benyomását közvetítik az olvasónak.

A vers nemcsak a témája, hanem a hangvétele miatt is forradalmian újnak számított a korabeli lírában. A romantika idején elvárás volt az emelkedettség, a fennkölt, magasztos hangütés. Ehhez képest Petőfi közvetlensége és egyszerűsége, szűkszavú, prózai természetessége valóságos kis forradalom volt.

Már a cím is utal rá, hogy a versből azt fogjuk megtudni, hogyan telik a költőnek egy estéje otthon. A versszakok egyetlen, összefüggő eseménysor egyes mozzanatait adják elő. Apa és fia borozgat, és közben beszélgetnek, aztán az apa elmegy lefeküdni, fia pedig írogatni kezd, míg édesanyja el nem árasztja szeretetteljes kérdéseivel.

A költeményt szinte végig az apa figurája uralja. Csipkelődő, ironikus párbeszéd folyik apa és a fia között, amely megmutatja a köztük levő ellentmondásos viszonyt: szeretik, de nem értik meg egymást.

A költő már az első strófában egy-két szóval felvázolja apjával való kapcsolatának egész hátterét. A harmadik sor – „S a kedvemért ez egyszer” – azt hangsúlyozza, hogy az apa a fia kedvéért hosszú évek után először iszik bort. Ebből azt is rögtön megértjük, hogy nem a fia sorsa miatt érzett bánatában iddogált.

A negyedik sor  – „Az isten áldja meg!” – azt a mélyről jövő sajnálkozást és gyöngéd szeretetet fejezi ki, amit apa és fia egymás iránt éreznek. Kapcsolatukban kedves-kedélyes sajnálat és finom fölény dominál.

A 2. strófából kiderül, hogy apa és fia rég nem látták egymást („Oly rég nem láta már”), de nemcsak az idő és a fizikai távolság választja el őket egymástól, hanem a meg nem értés is. Ezt rögtön megtudjuk, amint a fiú foglalkozására, a színészetre terelődik a szó.

Nem is térnek rá erre a témára azonnal, ez a 3. strófa üzenete: kényes téma köztük a színészet, ezért sokáig kerülik, de aztán végül mégis szóba jön:

Beszéltünk erről, arról,
Amint nyelvünkre jött;
Még a szinészetről is
Sok más egyéb között.

Az „erről, arról” kifejezés a beszélgetés lazaságát, fesztelenségét, kötetlenségét szuggerálja.

A 3. sor „még” szava árulja el a lényeget: még a színészetről is beszélgettek, holott arról nem szoktak vagy nem akartak, hiszen az apa – egyébként múlófélben levő – haragja fia iránt a színészet miatt támadt.

Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!