A Felhők néhány verse (elemzés)
A Felhők verseit számos irodalmi mű inspirálhatta. Ezek között van pl. Byron Manfréd című drámai költeménye, Eötvös József A karthausi című regénye, Heine szabadverseket tartalmazó Nordsee-versciklusa, amely talán a legerősebben hatott Petőfire, és amelyből a Krönung című verset Petőfi le is fordította.
Ezek a művek azonban terjedelmileg mind hosszabbak a Felhők verseinél. Terjedelem szempontjából talán Shelley Fragmentjei közelítik meg őket legjobban, ezért Horváth János ezekben a Shelley-töredékekben kereste a Felhők műfaji ihletőjét.
Mint mondtuk, Petőfi csalódott eszményeiben, az igazságban, erényben, hűségben stb., ezért aztán a Felhők verseiben a hasonlított fogalmak (bánat, öröm, barátság, emlékezet) mind értékcsökkenést mutatnak.
Az értékválságnak szembetűnő jelei vannak, pl. a határozott célok, vágyak hiánya, a kiszolgáltatottság érzése, vagy az, hogy az életet a lírai én értéktelennek, értelmetlennek érzi.
A szomorú, rezignált hangulat nem felvett póz, nem romantikus szerep, hanem valódi fájdalom. A költőt félelem, kétség és bizonytalanság gyötörte.
Nem kétséges, hogy hatott Petőfire a byroni világfájdalom és a heinei profanizálás, de ő az epikus előadásmód helyett metaforikus eljárást használ, vagy a csattanót értelmezi át.
A Felhők képi világa jellegzetesen metaforikus és kifejtetlen. Megértéséhez fontos, hogy az olvasó asszociatív képessége működésbe lépjen, mert Petőfi nem magyarázza meg a versek jelentését, nem kíséri a képeket fogalmi magyarázat. A költő egymás mellé teszi a képet és a gondolatot anélkül, hogy jelölné, milyen összefüggés van a kettő között.
Tehát a befogadótól is aktivitást, együttműködést igényelnek ezek a versek: tovább kell gondolni őket, el kell mélyedni bennük.
A költeményekben fontos téma és motívum az idő, annak örök folyamata, illetve a jelen pillanatszerűsége, megragadhatatlansága, amely miatt a múlthoz való viszony is megváltozik.
A ciklus kezdő verse azzal végződik, hogy: „A madárnál – Mi száll tova még sebesebben?… az élet! – De mint a madár, ez nem tér többé vissza.” Minthogy maga a ciklus ezzel a nyitó motívummal indul, az idő múlása különleges hangsúlyt kap a műben.
Nézzünk most meg verseket a ciklusból!
A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 9. oldalra!
