Francesco Petrarca, a Daloskönyv szerzője, legfontosabb veresei pl. Ti szerencsés füvek...

A szonettforma és a petrarcai szonett

A kötet legtöbb versének műfaja szonett. A szonett műforma a 13. század közepe táján jött létre II. Frigyes szicíliai király és német-római császár szicíliai udvarában, és innen terjedt el az egész európai költészetben. A 14-15. századra már Európa-szerte divatossá vált.

II. Frigyes széles látókörű, művelt uralkodó volt, aki olasz nyelven verseket is írt, és nem avatkozott a német ügyekbe, hanem minden figyelmét a szicíliai királyságra összpontosította. Kora híres tudósait és művészeit gyűjtötte össze udvarába, Palrermóba, amely egy egész korszakon keresztül volt az itáliai szellemi élet fővárosa.

A szonett szigorúan kötött versforma, 14 sorból és 4 versszakból áll. Az 1-2. versszak 4 soros, a 3-4. versszak 3 soros. Az első két versszak egy rímrendszert alkot, a második két versszak pedig egy másik külön rímrendszert alkot.

A szonett eredeti rímképlete: abba – abba – cdc – dcd. Később azonban kialakultak ettől eltérő rímképletek is. Verselése hendekaszillabus.

Az egymástól formailag is különböző két-két strófa eredetileg két külön szerkezeti egység volt, és rendszerint valamilyen tartalmi ellentét feszült köztük, szembenálló motívumokat tartalmaztak.

Petrarca megújította a hagyományos szonettet: újítása abban áll, hogy nála csak az utolsó strófa hoz új elemet, tehát csak a vers vége felé jelenik meg az első három strófával szemben álló gondolat vagy érzelmi tartalom.

Egyébiránt a petrarcai szonett is – a hagyományos szonetthez hasonlóan – két négysoros (kvartina) és két háromsoros (tercina) versszakból áll, és a négysoros strófák rímelése ölelkező (a b b a), míg a háromsoros strófák rímelése keresztrím (c d c d c d). A verssorok 11 szótagosak.

A szonetteket gyakran olyan ciklusokba szerkesztették, amelyeknek darabjai nemcsak tartalmilag, témájuk miatt kapcsolódtak egymáshoz, hanem rímeik is egybecsengtek. A szonettciklusokat kezdetben szonettláncnak, később szonettkoszorúnak nevezték.

A szonettkoszorú 15 szonettből áll, és az utolsó, 15. szonett a mesterszonett, amely az előző 14 szonett első soraiból áll össze. Ilyen szonettkoszorút József Attila is írt (A Kozmosz éneke).

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!